Földrajztudomány története

Szerkesztette: Gurka Dezső

Gondolat Kiadó, 2013

Kötetünk a geológia szaktudománnyá válásának néhány fontos történeti momentumát mutatja be, azoknak a 18–19. századi filozófiatörténeti jelenségeknek az összefüggésében, melyek maguk is jelentős átalakuláson mentek keresztül ezen időszakban. A korábbi természettani felfogással szemben Kant, Herder, Schelling és Humboldt műveiben az egyes diszciplínák szemléletét is nagymértékben befolyásoló természet-történeti megközelítés került előtérbe. A természet időiségének újraértelmezésében jelentős szerepe volt a geológiának, amely intézményhálózatának kiépítése (vagyis a geogyűjtemények és a tudományos társaságok életre hívása), illetve diszciplináris kereteinek kibővítése (így a rétegtan vagy a geodézia önálló szakterületként való megalapozása) révén éppen a 19. század első évtizedeitől vált modern értelemben vett szisztematikus szaktudománnyá. Újabb sorozatunk első kötetének írásai – a korábbi, négy könyvből álló széria tanulmányaihoz hasonlóan – kitérnek az irodalomtörténeti hatások valamint a magyar tudománytörténeti vonatkozások vizsgálatára is.

Szerző: Nagy Béla

Akadémiai Kiadó, 2006

„Szádeczky-Kardoss Elemér (1903-1984) a földtudomány számos területén maradandót alkotott. Jelentős az üledékképződéssel kapcsolatos több felismerése, a mélységi vizek osztályozása, az első karsztvíztérkép összeállítása. A magyarországi szénkőzettan, geokémia és lemeztektonika megalapítója, az univerzális ciklustörvény felismerésével új interdiszciplínaként életre hívta a geonómiát.

Életműve példaképül szolgálhat minden földtudománnyal foglalkozó szakembernek. Tudományos és oktatói munkássága kimagasló.

Kiemelkedő szerepe volt az 1949-ben „Újjáalakult Magyar Tudományos Akadémia” létrejöttében és életében. Az MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának alapító elnöke és szakmai folyóiratainak főszerkesztője volt. Szakirodalmi munkássága is példátlanul sokrétű. 10 könyvet írt, publikációinak a száma meghaladta a 250-et.”