A 20. század utolsó harmadában – mintegy ellensúlyozandó a strukturalizmus és a generatív grammatika szintaxis-központú, logikaimatematikai szemléletű nyelvvizsgálati módszereit – új nyelvleírási elmélet bontakozott ki.
A 20. század utolsó harmadában – mintegy ellensúlyozandó a strukturalizmus és a generatív grammatika szintaxis-központú, logikaimatematikai szemléletű nyelvvizsgálati módszereit – új nyelvleírási elmélet bontakozott ki. A funkcionális nyelvészetként számontartott irányzat a nyelv társadalmi szerepére és beszédhelyzettől függő funkcióira fókuszál: a nyelvhasználatra mint eseményre, folyamatra tekint, így a vizsgálódások homlokterébe azt a nyelvet állítja, amelyet a nyelvhasználók aktuálisan létrehoznak és megértenek az interakcióban. Az állandó változásban lévő, folyamatként működő nyelvi rendszert nem statikus kategóriákba rendezve, szabályokba foglalva írja le, hanem dinamikus rendszerként mutatja be és értelmezi, ezért a formalista irányzatokra jellemző egyoldalú logikai szemlélettel szemben eltérő vizsgálati eljárásokat alkalmaz. A kötetben elhelyezett funkcionális szemléletű empirikus vizsgálódások
eredményeit összegző esettanulmányok nyelvészeti szakfolyóiratokban, konferenciakötetekben és más kiadványokban korábban már megjelent írások átdolgozott, kibővített változatai. Az esettanulmányok egyik csoportjába tartozó tíz tanulmány morfoszintaktikai eszközök mondat- és szövegbeli funkcióit vizsgálja. Az esettanulmányok másik csoportja pedig húsz különböző grammatikai jelentés nyelvi kifejezőeszközeit mutatja be, illetve az adott grammatikai jelentés kifejezésére szolgáló különböző realizációk jelentés-
összefüggéseinek feltárásával foglalkozik.
A kötet adatai:
Kötés: kartonált
Megjelenés éve: 2022
Terjedelem: 438 oldal