A SZELLEM ÉS AZ IDŐ

A szellem és az idő viszonyát vizsgáló kötet nemcsak a hegeli filozófia, hanem egy egész filozófiai tradíció alapkérdéseit feszegeti. Állítása szerint a Hegel által elgondolt „abszolút” tudás nem végleges, mert nem képes meghaladni az esetlegességet. Sőt, ez nem is feladata. Sem a megértés, sem az értelemadás nem lehet befejezett, hanem csakis ciklikus. A szellem életében mind az elidegenedés (szétszóratás a külsőlegességbe), mind pedig a megbékélés (a szétszóratott mozzanatok egy pontba gyűjtése a szabad cselekvésben és az értelemadásban) egyaránt szükségszerű. Lévén a dialektika az egyetlen gondolkodásmód, amely sikerrel alkalmazható önmagára, ha megpróbálnánk rögzíteni az egyiket a másikkal szemben, akkor az értelmes életet, illetve saját szabadságunkat tennénk lehetetlenné. A szellem fenomenológiája nyelvi megformálását és gondolati összetettségét tekintve is a filozófiai hagyomány egyik legnehezebb műve. Jelen kötet bevezetést nyújt a hegeli gondolkodásba, és friss szemléletmódjával kinyitja a kaput a mű újrafelfedezése előtt.

 

A kötet adatai:
Megjelenés éve: 2009
Terjedelem: 227 oldal