MINDEN KINYILATKOZTATÁS KRITIKÁJÁNAK KÍSÉRLETE

E kötet első ízben teszi magyarul hozzáférhetővé Johann Gottlieb Fichte (1762-1814) fiatalkori, a filozófusnak egyszeriben tekintélyt szerző tanulmányát. Fichte abból indul ki, hogy a vallás középponti eleme az erkölcs. Ennek egyeznie kell az ész ama követelményeivel, melyeket Immanuel Kant a Gyakorlati ész kritikájában levezetett. Egyedül az ész parancsaként felfogott erkölcsi törvény kötelezi az embert közvetlenül és minden körülmény között.

 

Mindaz, ami e lényegi elemet meghaladóan része valamely konkrét vallásnak, mellékes: történeti adalék vagy kultikus szokás. Ezen mérce alapján a kinyilatkoztatás legföljebb lehetséges. Ha ugyanis valamely jelenség megegyezik az erkölcsiség elvével, akkor lehetséges ugyan, hogy isteni kinyilatkoztatás, ám az empirikus tudat számára teljesen bizonyíthatatlan, hogy igényt tarthat-e erre a minőségre. Bizonyosan csak az az eset ítélhető meg, hogy valami ellentétes a moralitás elvével; akkor biztosan állítható, hogy nem lehet isteni eredetű.

"A vallás az evangéliumok óta nem nyert e műhöz fogható támaszt, és nélküle rövid időn belül az evangéliumok is rosszul jártak volna." Karl Leonhard Reinhold - Fichte elődje a jénai katedrán - nyilatkozott így Fichte első nyomtatásban (névtelenül) megjelent művéről, bár igaz, hogy a közvéleményhez hasonlóan Kant munkájának tartotta. Az ésszerűség a kinyilatkoztatás mércéje, állítja a korra jellemzően Fichte, s minthogy olyan tárgyról van szó, amelyet a tiszta elméleti ész segítségével sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet, Kantot követve a gyakorlati ész területére utalja a kérdést.

 

 

A kötet adatai:
Megjelenés éve: 2003
Terjedelem: 188 oldal