A pedagógus és az osztálytársak után az épített környezet az iskolai munka harmadik alappillére. Noha a tanítótér problematikája régóta foglalkoztatja a kutatókat, az elmúlt bő egy évtized minőségi és mennyiségi forradalmat hozott. Építészek, pszichológusok, szociológusok, pedagógusok és a neveléstudomány szakértői közösen kutatják a 21. század iskolájának lehetséges megoldásait. Napjaink törekvései radikálisan igyekeznek szakítani a folyosók és osztálytermek kaszárnyás, 19. századi örökségével. A reformpedagógiai koncepciók mentén a rideg iskolai térből barátságos tanulási helyek születnek: tanulóutcák, tanulóházak, kuckók, nyitott könyvtárak és agorák. A paradigmaváltás előzményeiről és lehetőségeiről szól ez a kötet. A magyar, osztrák, német és belga szerzők saját kutatási eredményeiken túl ablakot nyitnak a nemzetközi szakirodalomra, miközben számos, a gyakorlatban is alkalmazható megoldást is bemutatnak.