Társadalomtörténet, mikrotörténelem

Fejezetek a baranyai zsidóság 18–20. századi történetéből

Szerző: Radnóti Ilona

Kronosz Kiadó, 2012

Fontosnak tartotta, hogy alaposan megismerje és olvasóival megismertesse vallási előírások által is szabályozott önszerveződésüket, szokásaikat. Ezért foglalkozott legfontosabb egyesületeikkel és temetkezési szokásaikkal. Nem kerülte el figyelmét a kiemelkedő személyiségek szerepe. Ezt nemcsak az egyes tanulmányok fontos szereplői esetében fejtette ki.

Szerző: Jakab Réka

L’Harmattan Kiadó, 2014

Az újkori magyarországi zsidó közösségek a magánföldesúri birtokokon, elsősorban az uradalmi központokban jöttek létre; életlehetőségeiket, és így lélekszámuk növekedését is, földesuruktól szerzett kollektív kiváltságaik, továbbá az uradalmi gazdaságpolitikai érdekek határozták meg. Ezek a közösségek a 19. század közepére egy-egy helyi társadalom meghatározó elemévé váltak.

Szerző: Szijártó M. István

L’Harmattan Kiadó, 2014

Amikor lehanyatlott a társadalomtörténeti megközelítések népszerűsége, és hódító útra indultak a kultúrtörténeti megközelítések, a hetvenes években jelentkezett az olasz történetírás a mikrotörténelemmel, amely egyik lábával a társadalomtörténeti, a másikkal a kultúrtörténeti hagyományban állva képes volt a két irányzat lényegi jellemzőinek egyetlen történeti vizsgálat, egy mikroelemzés keretében történő egyesítésére. Jelen könyv az első átfogó bevezetés a mikrotörténelem historiográfiájába és elméletébe. A microstoria bemutatása után megvizsgálja, milyen hatást gyakorolt előbb a francia, illetve a német történetírásra, majd pedig az angolszász történészekre.

Szerző: Kövér György

Osiris Kiadó, 2014

Kövér György: Biográfia és társadalomtörténet Amikor a rendszerváltás révén az archívumokkal együtt a családi iratok is hozzáférhetővé váltak, Losonczy Gézáról nem a nálunk divatos „politikai életrajzot” próbáltam írni. Hiszen egy politikus cselekedetei nem értelmezhetők a karaktervonások és a karriermotívumok felderítése nélkül. Innen fakadt a pszichobiográfia és az oral history iránti kíváncsiság. Eredeti struktúrakutató társadalom- és gazdaságtörténeti munkáim során is érdekelt, vajon be tudom-e népesíteni élő emberekkel például a piaci intézmények világát. A társadalomtörténet hiába hirdette a történelem „demokratizálását”, ha a korábban elhanyagolt névtelen szereplők nem foglalták el helyüket a Történelem színpadán. De tud a társadalomtörténész individualizálni? Hogyan lehet a csoportoknak arcot adni? Miként lesz a tömegből identitással bíró cselekvő csoport? Megannyi izgalmas kérdés, megéri sorra szemügyre vennünk a válaszlehetőségeket.

(Kövér György)

Szerző: Carlos Rojas

L'Harmattan Kiadó, 2014

A kötet általános bevezetés gyanánt szolgál Fernand Braudel történészi gondolkodásához. Bemutatja, hogy az Annales folyóirat második nagy korszakának vezető alakja a történelem globális felfogásának sajátos koncepcióját alkotta meg, s Braudel intellektuális pályájának teljességre törekvő rekonstrukciójával kulcsokat kínál az életmű legfontosabb darabjainak megértéséhez. Bizonyítja, hogy a braudeli oeuvre hozzájárulása a XX. századi történettudományhoz mind a történelemelmélet és módszertan, mind pedig a problémafelvetés és a historiográfia szempontjából alapvető jelentőségű. Carlos Antonio Aguirre Rojas (1955) a mexikóvárosi Universidad Nacional Autonóma de México társadalomkutató intézetének történészprofesszora, a Contrahistorias című rendszerkritikai folyóirat főszerkesztője. Munkássága kiterjed az új- és jelenkori mexikói történelem jelesül az 1910-es forradalom és az 1994 utáni chiapasi neozapatista autonomista mozgalom kutatásán kívül a XX. századi történetírás és társadalomtudomány, így az Annales és a világrendszer- iskola eredményeinek bemutatására is.

Mikrotörténelem sorozat 6.

Szerző: Jean-Claude Schmitt

L’Harmattan Kiadó, 2014

A XII. század derekán Vesztfáliában egy kölni születésű, kikeresztelkedett és Cappenbergben pappá szentelt zsidó megírta megtérésének történetét. Önéletrajza az egyik legkorábbi képviselője ennek a műfajnak Nyugat-Európában Szent Ágoston híres Vallomásai után. Ez a különös szöveg megosztja a történésztársadalmat: egyesek egy valódi megtért zsidó igaz elbeszélését látják benne, mások úgy vélik, színtiszta fikció csupán, amit keresztény klerikusok hamisítottak. Jean-Claude Schmitt szemében ez az elbeszélés egyszerre „igaz” és „fiktív”. Önéletrajz és példabeszéd, álomkép és kultuszkép keveredik benne, az egyéni és a kollektív megtérés, a megváltoztatott név és identitás problémája.

Szerkesztő: Kontler László

Atlantisz Könyvkiadó, 1993

Az egyes magyar társadalmi rétegek addig és annyiban befolyásolták a kormánypolitikát, ameddig és amennyiben " feudálisak" maradtak. A nemesi elit hatalmának alternatívája nem a polgárság uralma, hanem a tekintélyelvű hivatalállam volt...

Elitek túlélési stratégiái a XVI-XX. század viharaiban.

Szerző: Mazsu János

Gondolat Kiadó, 2012

Társadalom és oktatás. Az értelmiség fogalma talán az egyik leggyakrabban használt fogalom a történeti és szociológiai irodalomban. De talán egyike azon fogalmaknak is, amelyek a társadalomkutatóknak a legtöbb kétséget és félreértést okozták azzal, hogy a terminust elmosódott, körülhatárolatlan köznyelvi értelmezéseiben és/vagy rosszul definiáltan alkalmazták; illetve azzal, hogy a különböző történeti, szociológiai megközelítések a fogalom egy-egy jelentős aspektusát kiemelve használták csupán.

Szerző: Hídvégi János

Pytheas Kiadó

„Hídvégi János: Hulló magyarság című könyvének újra kiadása – sajnos! – időszerűbb, mint valaha. Zuhanórepüléssel jellemezhető mélybehullással fogy a magyarság, majdnem fél évszázad óta – tudatosan egyes erők által gerjesztett és csüggedően a nép tömegei által átvett, az élettendenciát haláltendenciára váltó magatartásformában. Ha az egyén öngyilkos akar lenni: kötelet használ; ha a közösség öngyilkos akar lenni: egykézik – írja Móricz Zsigmond. Mára az először népöngyilkosságot elkövető Ormánság életformája átterjedt az egész Kárpát-medence magyarságára. …”

dr. Hegedűs Lóránt püspök

Szerző: Perényi Roland

L’Harmattan Kiadó, 2012

A könyv arra a kérdésre keresi a választ, hogy 1896 és 1914 között hogyan jelent meg a hivatalos jogi, rendőri, kriminológiai, valamint a társadalmi diskurzusban a modern nagyvárosi bűnözés kérdése. A statisztikusok már a 19–20. század fordulóján megkísérelték a bűnözés mutatóinak elemzését, s ekkor jött létre a bűnözéssel foglalkozó tudomány, a kriminológia is. A rendőrség bűnözőképét ugyanakkor egyértelműen a „rovott múltúak” koncepciója határozta meg.

A bűnözés kérdése fontos szerepet töltött be a modern tömegsajtóban is. Míg a különböző napilapok igyekeztek többé-kevésbé kiegyensúlyozottan tudósítani a különböző bűntípusokról, addig a ponyvák és detektívregények tematikáját egyértelműen a véres bűntények határozták meg. Az 1900-as évek elején jelent meg a népszerű bűnügyi irodalom, illetve a társadalmi élet árnyoldalainak megvilágítását célzó, részben társadalomtudományos módszereket alkalmazó szociális riport.

Szerkesztette: Tóth G. Péter, Németh Ildikó

Balassi Kiadó, 2011

A magyarországi boszorkányüldözés forrásainak (boszorkánypereknek, rágalmazási pereknek, varázslópereknek) szövegeivel foglalkozó újabb kötet soproni iratokat tartalmaz a 16–17. századból. A munka szerkesztői nagyban támaszkodtak Házi Jenő (1892–1986) néhai soproni főlevéltáros gyűjtésére, társadalomtörténeti, várostörténeti kutatásaira. Az általa feltárt perszövegeknek eddig csak töredékét publikálták, és a témával foglalkozó kutatók (Winkler Elemér, Szabó Jenő) is csak szemezgettek a páratlanul gazdag dokumentumanyagból. A források mintegy két év tizede zajló feltárásában a Soproni Levéltár munkatársai tevékenyen közreműködtek. A gyűjtés forrásbázisául elsősorban a tanács ülési jegyzőkönyvek szolgálnak, de található bejegyzés a városi könyvekből és a városi számadáskönyvekből is, más adalékok pedig a szűkebb városvezetés, Sopron Város Választott Polgárságának jegyzőkönyveiből származnak. A kötet a város történeti forráskiadvány-sorozat hagyományainak megfelelően kétnyelvű. A bevezető tanulmányok mellett a pereket rövid magyar nyelvű kivonatok ismertetik. A kötet végén közölt hasznos segédletek (személy-, helynév- és tárgymutatók) teszik teljessé a munkát.

Szerző: Carlo Ginzburg

Európa Könyvkiadó, 2011

"Kezdetben káosz uralkodott mindeneken, vagyis a föld, a levegő, a víz és a tűz össze volt keveredve; s ez a tömeg idővel masszává formálódott, éppen úgy, ahogy a sajt a tejben, s benne kukacok jelentek meg: ezek voltak az angyalok, s a számos angyal közé tartozott Isten is, aki szintén abból a masszából, ugyanakkor teremtetett." Furcsa teremtéselmélet, amely a reformáció idején terjedő kritikus nézetekkel - Krisztus "éppen úgy embertől született, mint mi"; "az egyház minden törvénye és parancsolatja csupa kufárkodás, s az egyház ebből él"- és istenkáromlással keveredik: "Hogy gondolod te azt, hogy Krisztus a Szentlélektől származik, ha egyszer egy ringyótól született?"; "a Szentírást az emberek rászedésére eszelték ki". Némi panteizmusba ágyazva -"mindaz, amit látunk: Isten, és mi is istenek vagyunk; az égbolt, a föld, a tenger, a levegő, a mélység és a pokol: minden Isten" - és egy toleráns vallási világképbe illesztve, amely szerint "az Atyaistennek is vannak mindenféle gyermekei, kiket szeret, vagyis a keresztények, a törökök és a zsidók, és mindbe azt a vágyat oltotta, hogy saját vallása szerint éljen, s ne tudja, hogy melyik közülük a helyes".

Szerző: Balogh Judit

L’Harmattan Kiadó, 2011

A 16. század második felében az Erdélyi Fejedelemség létrejöttével járó számos változás alapvetően befolyásolta a székelység történetét is. Folytatódott a hagyományos rendi társadalom felbomlása, és a székely előkelők új utakat és módokat találtak az anyagi gyarapodásra, politikai befolyásuk növelésére vagy rangos tisztségek elnyerésére. A főemberek személyiségüktől, alkatuktól és képességeiktől függően különböző tudatossággal és különböző eredménnyel használták ki a változásokból adódó lehetőségeket. A főemberek között voltak olyanok, akik a székelyek ősi „erénye”, joga és kötelessége, azaz a katonáskodás által jutottak hozzá birtokokhoz, ranghoz, tisztséghez. Mások, értve az idők szavát, ügyesen kihasználtak bizonytalan politikai, közjogi viszonyokat, fejedelemváltásokat, háborús vagy békésebb időket.

Szerkesztette: Papp Gábor, Szijártó M. István

L’Harmattan Kiadó, 2010

A kötetben olvasható írások a történészek műhelyébe engednek bepillantást. A kulcsfogalom a reflexió:először is a tanulmányok maguk nem mikrotörténelmiek, hanem a mikrotörténelem klasszikus és hazai alkotásaira reflektálnak; továbbá mindegyik két-három mikrotörténelmi munkát hasonlít össze, hiszen összehasonlító perspektívában jobban kidomborodnak ezeknek a könyveknek mind az erényeik, mind a hibáik; végül pedig a tanulmányokat a szerzői kollektíva további tagjainak reflexiói kísérik, demonstrálva a történetírás diskurzus-mivoltát. A kötetből tehát egyfelől körképet kaphatunk a mikrotörténelemről, beleértve ennek legfontosabb és legfrissebb alkotásait, másfelől pedig ez a könyv többszörösen is reflexió mikrotörténelemre: mikrotörténelem „másodfokon”.

Szerző: Bartha Eszter

L’Harmattan Kiadó, 2011

A Kádár-korszak és 1989 ma már történelem, méghozzá olyan történelem, amely iránt nemcsak szaktudományos, hanem egyre nagyobb „laikus” érdeklődés is megmutatkozik. A rendszerváltás sokak számára jelentett felszabadulást, de a társadalom széles csoportjai – így az államszocializmus legnagyobb osztálya, az ipari munkásság – nemcsak politikai változást reméltek az új demokráciától, hanem a nyugati életszínvonalhoz való felzárkózást is. Ma már tudjuk, hogy ezek a remények nem teljesültek.

Szerző: Pozsonyi Zoltán

L’Harmattan Kiadó, 2010

Pozsonyi Zoltán könyve egy nagykunsági redemptus família majd két évszázadon átívelő történetét eleveníti meg a család vagyoni helyzetét megalapozó, a helyi vezetőrétegbe emelkedő őstől az utódok generációin át, akik különböző módon éltek a rájuk hagyott anyagi és nem anyagi jellegű örökséggel. Bepillanthatunk a Túrkevén élő Felsővályi Vincze család tagjainak élet-, illetve karriertörténeteibe, a családi konfliktusba, egy ötven esztendőn át tartó birtokperbe, amely többször átrajzolta az egyes generációk esélyeit, társadalmi pozícióit. A gazdag forrásanyag intenzív vizsgálata, a vizsgálati lépték lekicsinyítése révén plasztikusan tárulnak fel az egyes szereplők személyközi viszonyai, egyéni életstratégiái és a mindennapok életteli világa, amely legtöbbször rejtve marad a múlt iránt érdeklődők előtt. A térben is kiszélesedő történet során izgalmas elemzéseket olvashatunk a helyi közösségek és a benne élők kapcsolatáról, valamint a polgárosodás útjára lépő késő rendi társadalomban identitásukat kereső, státuszpozíciójukat alakító emberekről. Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik érdeklődnek a társadalomtörténet és a családtörténet iránt, s szívesen elmerülnek a régmúlt korok hétköznapjainak világában.

Szerző: Koudela Pál

L’Harmattan Kiadó, 2010

Egy életút, egy család bemutatása mindig narratíva. Ez a könyv azonban igyekszik a biografikus történetalkotás hagyományos kereteit szétfeszíteni, s teszi ezt azzal a szándékkal, hogy – Giovanni Levi szavaival élve – a kisember életén keresztül mutassa meg a hétköznapi élet törvényeit. A monográfia gerincét tehát Mágócsy-Dietz Sándor (1855–1945) botanikus, egyetemi tanár, akadémikus és családja sorsának bemutatása alkotja, de a tudomány- és művelődéstörténeti szempontok kisebb részét teszik ki ennek a történetnek. Az életmód, a karrier, az iskola, a kapcsolatok ábrázolása dominál, és a népesedés és gazdaságtörténet képezi az elsődleges kontextust.

Fejezetek a várjobbágyság történetéből

Szerző: Zsoldos Attila

MTA Történettudományi Intézete, 1999

A kötet tanulmányai a várjobbágyság, az Árpád-kori társadalom egyik sokat vitatott társadalmi csoportját mutatják be. A szerző foglalkozik a várjobbágyság kialakulásával, a jogállásuk elemeivel, illetve e társadalmi réteg létszámával és birtokaival.

Szerző: Mattelart, Armand

Gondolat Kiadó, 2008

A párizsi professzor, Armand Mattelart szórakoztató és tanulságos utazásra invitál bennünket a kommunikáció történetében. Megismertet bennünket azokkal az eszközökkel és rendszerekkel, amelyeknek segítségével az emberek a kapcsolatteremtés fáradságos munkáját igyekeztek elvégezni. A ma és még inkább a belátható jövő információs társadalmát véve kiindulópontnak, a történelmi előzmények feltárásában igazi régészi munkát végez: immár a 18. századig vezeti vissza információs korunk alapmintáinak eredetét. Az egyszerű cserefolyamatoktól így jutunk el a javak, emberek és üzenetek körforgásáig, a vasútépítéstől a nagy távolságokat áthidaló kommunikációkig. Eközben az átalakulásokat kísérő ideológiákról és elméletekről is áttekinthető képet nyújt.

Szerkesztette: Fülemile Ágnes, Kiss Réka

L’Harmattan Kiadó, 2008

A kötet egy 2006 februárjában Gazdaság-, társadalom- és egyháztörténeti források néprajzi értelmezésének lehetőségei címmel rendezett tudományközi konferencián elhangzott 25 előadás tanulmánnyá formált változatát tartalmazza. A konferencia célja volt, hogy áttekintést nyújtson a jelenleg folyó történeti néprajzi és történeti antropológiai kutatások alapját jelentő írott, képi és tárgyi anyag használatával kapcsolatos kérdésfelvetésekről, módszertani és forráskritikai megközelítésekről, értelmezési lehetőségekről. A bemutatott források egy része még nincs levéltárakba gyűjtve, nem egyszer helyben, a terepmunka során családoknál, vagy intézményeknél megőrzött vegyes iratanyagok, vagy olyan levéltári állományokból kerültek elő, amelyek még feldolgozatlan, publikálatlan állapotban várják jobb sorsukat. A tanulmányokban érintett témák kronológiai spektruma a kora újkortól a 20. század közepéig terjed.

Szerző: Mezey Barna

Rubicon-Könyvek, 2010

A bün­te­tés egy­idős az em­be­ri tár­sa­da­lom­mal. Ugyanis va­la­mennyi em­be­ri kö­zös­ség alap­ve­tő ér­de­ke, hogy a bel­ső ko­hé­zió­ját, tag­jai szo­li­da­ri­tá­sát bom­lasz­tó, a bel­ső ren­det ve­szé­lyez­te­tő cse­le­ke­de­te­ket kor­lá­toz­za, el­há­rít­sa, a sér­tő­ket szank­cio­nál­ja. Ere­den­dően a jog felada­ta a tár­sa­dal­mi konf­lik­tu­sok felol­dá­sa. E feladat­hoz ko­rok sze­rint ren­del­ke­zés­re ál­ló le­het­sé­ges esz­kö­zök kö­zött vá­lo­gat. A bün­te­tő em­ber tör­té­ne­té­ben kiala­kult s nap­jain­kig is­mert fegy­ver­tár a ha­lál­bün­te­tés, a testi ­fe­nyí­tés és cson­kí­tás, a meg­szé­gye­ní­tés, a va­gyon­bün­te­tés és a sza­bad­ság­fosz­tás „ötösfo­ga­tát” kí­nál­ja a ha­ta­lom­gya­kor­lók­nak. A ren­des fő­bün­te­tés a kö­zép­kor­ban a ha­lál­bün­te­tés volt, ame­lyet csu­pán kiegé­szí­tet­tek a nyil­vá­nos vég­re­haj­tás ke­re­té­ben szer­ve­zett tes­ti bün­te­té­sek, a cson­kí­tá­sok, meg­bé­lyeg­zé­sek, ve­ré­sek.

Szerző: Valuch Tibor

Osiris Kiadó, 2005

A könyv az elmúlt fél évszázad magyarországi társadalmi folyamatait tekinti át, elsősorban a hazai történeti, szociológiai, társadalom-néprajzi és statisztikai irodalomra, valamint a szerző kutatómunkájának eredményeire, oktatói tapasztalataira támaszkodva. A történeti elemzés keretei között az egyes társadalmi csoportok helyzetének, belső tagoltságának átalakulását s a változások hátterében meghúzódó hatóerők jellemzőit vehetjük szemügyre. A tankönyvként és kézikönyvként is használható mű szerzője, Valuch Tibor a történeti, szociológiai szempontok és megközelítések egyidejű alkalmazása révén a második világháborút követő évtizedek társadalomtörténetének tárgyilagos és tényszerű összefoglalására törekedett. A legfontosabb adatsorokat táblázatok, grafikonok, térképek teszik áttekinthetőbbé, a művet fotómelléklet egészíti ki.

Szerző: Thompson, E. P.

Osiris Kiadó, 2007

Thompson vaskos munkája csaknem fél évszázada (1963-ban) jelent meg először, s az elmúlt évtizedek alatt vitathatatlanul a brit társadalomtörténet-írás klasszikus művévé nemesedett. A monográfia - vagy ahogy a szerző megjegyzi: "inkább témájukban érintkező tanulmányok füzére" - 1780-tól 1832-ig között tekinti át az angol munkásosztály kialakulásának folyamatát. Szemügyre veszi az alapokat, a 18. századi népi tradíciót, azokat a szubjektív tapasztalatokat, amelyekre a munkások csoportjai az ipari forradalom alatt tettek szert.

Szerző: Benda Gyula

Osiris Kiadó, 2006

Benda Gyula az 1970-es évektől a hazai társadalomtörténet-írás egyik megújítója volt. Hatalmas levéltári tudása, rendkívül szerteágazó érdeklődése emelte az első sorba, s mindehhez a nemzetközi történetírói irányzatok, társadalomelméletek, filozófiai problematikák elmélyült ismerete társult. Benda Gyula parancsoló szellemi öröksége arra késztet bennünket, hogy egy életmű-válogatásban gyűjtsük össze sajnálatosan korán lezárult munkássága legfontosabb darabjait. A kötetben legismertebb tanulmányai (mint például a "Parraghyak") mellett megtalálható lesz számos korábban megjelent, de ma már nehezen hozzáférhető írás, valamint idegen nyelven megjelent tanulmányok s korábban kiadatlan - a szerzői hagyatékból származó - írások, előadásszövegek.

Szerző: Bódy Zsombor

L’Harmattan Kiadó, 2003

Az ipar, a kereskedelem és a pénzintézetek tisztviselőinek önálló réteggé formálódása a XX. század elején a magyar, illetve az osztrák és német társadalmi fejlődés sajátos vonása, amely megkülönbözteti őket a többi iparosodó európai társadalomtól. A magántisztviselők megjelenése azonban nemcsak új és sajátos arculatú középrétegek kialakulását jelenti, hanem egyben a modern értelemben vett munkavállaló megszületését is, akinek egzisztenciáját a társadalombiztosítás óvja, munkaviszonyát a munkajog rendezi, érdekeit pedig szakszervezetek képviselik.

A munkavállalói csoportok - köztük a magántisztviselők - megjelenését a modern tömegtársadalmak kialakulása egyik fontos elemének minősíthetjük, az alsó rétegek társadalmi és politikai emancipációja részének, amelyek során a polgári, liberális XIX. századi társadalmi berendezkedés helyén létrejöttek a modern tömegszervezetek, valamint a munkaadók, munkavállalók és - a gazdaság, valamint a társadalom életét egyre mélyebben befolyásoló - kormányzati tevékenység viszonyrendszere. Mindez egy olyan átalakulást jelent, amelyre a magyar történetírás - a polgárosodás fogalmán keresztül megragadható jelenségre koncentrálva - eddig kevés figyelmet fordított.

Szerző: Papp Imre

L’Harmattan Kiadó, 2005

A francia nemesség a 18. században is fontos társadalmi szerepet töltött be, annak ellenére, hogy a korábbi századokhoz képest társadalmi helyzete ellentmondásosabbá vált. A nemesi állapot a felvilágosodás századában is vonzó volt, a nemessé válást társadalmi felemelkedésnek tekintették. Ugyanakkor a nemesi privilégiumokat egyre több kritika érte. A könyv több olyan kérdésre keresi a választ, amely a 18. századi társadalmi folyamatokon túl a forradalom és az elkövetkezendő század történetét is befolyásolták. Az egyik ilyen a nemesi társadalom zárt vagy nyitott voltának vizsgálata, amellyel szorosan összefügg a nemessé válás és a lesüllyedés/kihalás folyamata. Kiderül, hogy a 18. században csökkent a nemesség létszáma. A másik fontos probléma a nemességen belüli átrétegződés és a nemesség tagoltsága. Tekinthetjük-e egységes rendnek? Az azonos privilégiumok összetartó ereje, vagy a felerősödő vagyoni és műveltségbeli különbségek hatottak-e erősebben? A gazdag udvari arisztokratát vagy a nagyvárosi taláros nemest egy világ választotta el a szegény vidéki kisnemestől. Az átrétegződés talán legvitatottabb kérdése az új társadalmi elit keletkezése, amelyet már nem a privilégiumok határoltak, hanem a nagy vagyon, az azonos műveltség és a nagy társadalmi befolyás fogott össze. Az összefogottság mértékének megítélése azonban igen ellentmondásos a történeti irodalomban. A kötet végül arra is választ keres, hogy a polgári forradalom milyen változást hozott a nemesség számára.

Szerző: Benda Gyula

L’Harmattan Kiadó, 2008

Benda Gyula Keszthely-monográfiája a magyar társadalomtörténet egyedülálló teljesítménye. A szerző keszthelyi kutatása a társadalomtudományos történelem módszertanával indult a nyolcvanas években. Szellemi forrása a lokális-regionális társadalmi elemzés Annales-hagyománya volt, ugyanakkor nagy hatást gyakoroltak rá későbbi fejlemények is, különösen az olasz mikrotörténelem s ennek francia recepciója. Benda Gyula úgy sajátította el a mikrotörténelemnek a cselekvő egyénekre vonatkozó kérdésfeltevéseit, hogy rendelkezett a társadalomtudományos történelem műveléséhez szükséges tudással, és nem adta fel eredeti kérdéseit, hanem folytatta a kezdeti kutatásokat, ezekre építette rá a mikrotörténelmi megközelítésből következő vizsgálatokat.

A szerző nem egyszerűen adalékokkal szolgál egy korszak történetéhez, különösen nem pusztán tények tengerét hozza a felszínre: a kötet alapján részben újraírható a vizsgált időszak, a 18. század második és a 19. század első felének magyar társadalomtörténete.

Szerző: Marianna D. Birnbaum

Fordította: Gyepes Judit

L’Harmattan Kiadó, 2008

Ez a könyv Senora Gracia Mendes (Luna) története. A 16. században élt portugál származású özvegy vallását gyakorló keresztény volt, de titokban zsidó maradt. Családjának egyik ága az 1490-es évek közepe táján érkezett Spanyolországból Portugáliába. Ott született Gracia 1510-ben, és tizennyolc éves korában ott kötött házasságot Francisco Mendesszel, egy másik titkos zsidóval. Férje halála után leányával és más családtagjaival együtt elhagyja Portugáliát. Először Antwerpenben éltek, onnan V. Károly elől Velencébe, majd Ferrarába menekültek. A családot nemcsak a Habsburg-császár, hanem a velencei inkvizíció is üldözte. Hosszú, veszedelmekkel teli utazás után érkeztek a számukra biztonságot jelentő Törökországba. Gracia és családja mozgalmas életét a 16. század vallási és politikai konfliktusainak tükrén keresztül ismeri meg az olvasó.

Szerző: Sebők Marcell

L’Harmattan Kiadó, 2007

Sebastian Ambrosius késmárki humanista lelkész életpályájának bemutatása a több síkon tevékenykedő főszereplőt az (akár) egymásba fonódó kontextusok rétegeiben próbálja megragadni: a szepességi várostörténet, a protestáns egyháztörténet, a humanista művelődés és oktatás, az udvari-patrónusi rendszer és a Respublica litteraria kontextusaiban. Az életpálya bizonyos szakaszaiban hol megállapodott, hol változó, összeszedett vagy inkoherens, eltökélt vagy bizonytalankodó, önálló és tanácstalan személyiséget látunk.

Szerző: Benedict Anderson

Fordította: Sonkoly Gábor

L’Harmattan Kiadó, 2006

Benedict Anderson jelen munkája az első megjelenése óta eltelt csaknem negyedszázad alatt kétségkívül klasszikus művé vált. Nemcsak bekerült a nacionalizmuskutatás kánonjába, de annak napjainkban egyik meghatározó tagja, egyik legtöbbet interpretált és hivatkozott szövege is lett. Ez nemcsak arra a több mint tucatnyi nyelvi kontextusra igaz, ahol a mű fordításban is létezik, hanem az olyanokra is, mint például a magyar, ahol – néhány részlettől eltekintve – eddig nem jelent meg ez az alapmű.

Szerző: Pukánszky Béla

Attraktor Kiadó Kft., 2003

A sorozatban a magyar polgári történetírás legjelesebb munkáit kívánjuk ismételt megjelentetéssel a szélesebb közönség számára megismerhetővé tenni. Azokat az írásokat, amelyeket a második világháború után nem az adott tudományterület változásának önmozgása, hanem a direkt politikai akarat iktatott ki a tudományos közgondolkodásból, az egyetemi tananyagból és az érdeklődő nagyközönség látóköréből. Tudjuk, hogy a megjelentetendő írások témakörében a legtöbb esetben születtek újabb feldolgozások, de hiszünk abban, hogy a történettudományban is vannak állandó, "örök" értékű művek, melyek időszerűségét nem érinti egy-egy részletük későbbi, mégoly "korszerű" feldolgozásának megjelenése.

Szerző: Eckhardt Sándor

Attraktor Kiadó Kft., 2003

"E könyv két kérdésre válaszol: milyennek látta magát a francia nemzet öntudata, amióta írásban eszmélkedik és mi kapcsolata van ezzel az öntudattal annak a szellemnek, mely a francia irodalomból felénk áramlik? Egy nemzet öntudata sok mindenből kerül össze. Van benne felelet az eredet és hivatás, a honnan? és a hová? kínzó kérdésére. Benne parázslik a fizikai értelemben vett haza, a kenyeret adó föld szeretete összes indokaival. Ott rejlik a főlénytudat, melyre minden népnek szüksége van a nemzetek gyilkos versenyében és benne rajzolódik ki az az erkölcsi arckép, melyet a köztudat saját használatára kielemez múltjából és jelenéből." (Részlet az Előszóból)

Szerkesztette: Benda Gyula, Szekeres András

L’Harmattan Kiadó, 2007

"Az ünneplések nem mindig a történeti kutatás legjobb segítői. Az Annales ötvenéves évfordulóján dicsérő kommentárok születtek a folyóirat és a hozzá kötődő iskola sikeréről. A dicshimnuszok – függetlenül komolyságuktól vagy megalapozottságuktól – az Annales elismertségét természetes, sőt elkerülhetetlen beteljesülésnek tartják. Minden úgy ment végbe, mintha a harmincas évek francia történészeinek körében az Annales valamiféle sürgető ismeretelméleti igényt elégített volna ki; mintha a társadalomtudományok összessége csak erre a felhívásra várt volna, hogy megújítsa módszereit és kérdéseit, és az új folyóirat nyomába szegődhessen.

A szükségszerű fejlődésnek ez a visszamenőleg felvázolt képe mindenkit megnyugtat. Megnyugtatja a frissen áttérteket, mert elfeledteti a folyóirattal szembeni kezdeti ellenségességüket – pedig ezt az ellenségességet hosszú ideig a történésztársadalom többsége osztotta. Megnyugtatja az Annales „örököseit” is, akiknek egyenes és megszakítatlan kapcsolódás révén kell folyamatosan igazolniuk örökösödési jogukat.

Kényelmes feladat lenne bemutatni a töréseket és minőségi változásokat az Annales történetében, amelyek lerombolnák a folyamatosság látszatát. Én azonban a folyóirat születésének szeretném szentelni ezt az összefoglalót, megkockáztatva azt a hipotézist, hogy az Annales feltűnése nem volt sem szükségszerű, sem várt. Nekem úgy tűnik, hogy a harmincas évek francia történészeinek nem volt semmiféle különleges elhivatottságuk arra, hogy végrehajtsák azt az elméleti váltást, amit Marc Bloch és Lucien Febvre vetett fel. Semmiféle szükségszerűség nem magyarázza, hogy éppen Franciaországban öltsön formát egy történettudományi megújhodási mozgalom. Végül pedig semmiféle szükségszerűség nem magyarázza, hogy a társadalomtudományok körében a vezető és az egyesítő szerepét éppen a történelemre osszák ki. Éppen ellenkezőleg: történelmi kivétellel állunk szemben.

Az Annales-iskola sorsában nem a történészek körében aratott sikere a legkülönösebb – ami egyébként későn is jött – , hanem az a karizmatikus hatás, amit még Lucien Febvre és Marc Bloch életében más tudományágakra gyakorolt. A társadalomtudományok területén, ahol a határok túlságosan képlékenyek ahhoz, hogy egy új tudományszak ne a többi tudomány tagadásával nyerjen teret, minden tudományos újjászületés karizmáról álmodik. De különböző okok miatt, és különösen azért, mert a társadalomtudományok többsége a történelemtől eltávolodva építette ki elméleti autonómiáját, az Annales kivételével egyetlen történelmi iskola sem valósította meg az álmot.

(André Burgière: Egy történetfelfogás története: az Annales születése)