Kora újkor

A Dzsingisz-náme nomád világa

Szerző: Ivanics Mária

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017

A kelet-európai steppén, a 17. század végén, turkí irodalmi nyelven lejegyzett Dzsingisz-náme, azaz Dzsingisz könyve, a Volga-vidék törökajkú népei, a tatárok, baskírok és nogájok történeti emlékezetének egyedülálló forrása. A nagy mongol hódító nevét viselő történeti legendafüzér az egyes etnikai közösségek eredethagyományát, az ősatyák Dzsingisz kánhoz fűződő kapcsolatát beszéli el. A regionális nomád vezetők évszázadokon át az ő uralkodói karizmájára, tetteire és törvényeire való hivatkozással hitelesítették uralmukat.

Szerkesztette: Balázs Péter

L’Harmattan Kiadó, 2016

A könyv Belga-Németalföld történetét vázolja fel a burgundiak hatalomátvételétől (tehát a 14–15. század fordulójától) 1830-ig. Hogy miért nem tovább, annak alapvetően két oka van: egyfelől azért, mert a belga alkotmányos rendszer létrejöttéről és működésének első két évtizedéről és Belgium 19–20. századi történetéről az utóbbi évtizedekben minőségi összefoglalások jelentek meg magyar nyelven, másfelől pedig azért, mert a szerző kizárólag az újkori történelem századainak vonatkozásában érzi magát eléggé kompetensnek ahhoz, hogy efféle szintézissel kísérletezzék. Könyvében Balázs Péter arra törekedett, hogy a kétségtelenül fontos politikai történések mellett kellő figyelemben részesítse a tárgyalt korszak társadalom- és gazdaságtörténeti vonatkozásait is, továbbá különösen részletes képet adjon a művelődés- és vallástörténeti érdekességekről. Az egyes fejezetekben megpróbál számot adni a kulturálisan és gazdaságilag nyilvánvalóan Németalföldhöz tartozó, ám politikailag-közjogilag általában külön utakon járó liège-i püspökség történetéről is.

Szerző: Sashalmi Endre

Kronosz Kiadó, 2013

A trónöröklés kérdésének manapság kevés országban van aktualitása Európában, minthogy a 20. század a monarchiák hanyatlását hozta. A koraújkorban azonban éppen a monarchikus államforma volt az általános, a trónutódlást pedig alapvetően meghatározta az, hogy miként gondolkodtak egy-egy országban a politikai hatalomról. Oroszország mindig is különlegesnek számított, mindkét tekintetben. A 17. század elejétől időről-időre álcárok léptek fel, az oroszok számára pedig a cári hatalom sokkal többet jelentett annál, mint amit a 17. századi királyok előszeretettel hangoztattak: nevezetesen, hogy hatalmukat Istentől kapták.

Galileo Galilei élete

Szerző: David Wootton

General Press Kiadó, 2014

David Wootton provokatív és mélyenszántó könyvében sajátos módon rajzolja meg Galileo Galilei portréját. Különös figyelmet szentel az apró részleteknek, vallatóra fogja a régi szövegeket, mintegy kihallgatva a mester és tanítványai közti eszmecseréket, gyakran a sorok között olvasva-kutatva az információmorzsák után. Nem csupán a közismert tudományos eredményeket vagy a csillagász életútját tárja elénk, hanem a tévedések, a félreértések, a Galileit övező hamis mítoszok tisztázására is törekszik. Úgy mutatja be a tudóst, hogy annak emberi hibáit, gyengeségeit sem titkolja el.

Szerző: Varga Beáta

JATE Press, 2004

Ukrajna 1648-1709 között

Szerző: Varga Beáta

JATE Press, 2008

Szerző: Cardano, Girolamo

Gondolat Kiadó, 2013

Girolamo Cardano (1501-1576) a reneszánsz legsokoldalúbb alkotói közé tartozik. Róla nevezték el az általa feltalált kardántengelyt, ő találta föl a harmadfokú egyenletet, a valószínűségszámítást és a prímszámok terén is felfedezéseket tett. Emellett számos, évszázadokig használt orvosság feltalálójaként és kiemelkedően sikeres diagnosztaként is ismert volt, filozófusként pedig olyan eredeti nézeteket vallott, hogy a pápa, a biztonság kedvéért, élete végéig házi őrizetben tartotta Rómában. Önéletrajza az egyik legszórakoztatóbb, legvarázslatosabb autobiográfia, amit valaha is írtak: őszintesége, lélektani mélységei, a benne elbeszélt elképesztő történetek, meghökkentő elméletek sora, és a 16. századi mindennapi életet bemutató korrajza is egyedülállóvá teszi. A kissé már szenilis, mélyen babonás, de kétség kívül zseniális szerző leginkább szeretetreméltó szörnyetegként jellemezhető, elbeszélése ezért néha megható, néha pedig kifejezetten mulatságos. Az eredetileg latin nyelvű önéletrajznak ez az első magyar fordítása, eddig egy 19. század eleji olasz, és egy-egy 20. századi angol és német fordítása született csupán.

Szerző: John W. O Malley

Szent István Kiadó, 2006

1534-ben a spanyol Inigo López de Loyola és hat társa tisztasági és szegénységi fogadalmat tesznek. Az ő összefogásukból alakul ki később az a mag, melyből az 1540. szeptember 27-én kiadott pápai bulla nyomán megszületik az újkori kereszténység legnagyobb hatású szerzetesrendje, a Jézus Társasága. Az első jezsuiták tevékenységét ellentmondásos jelenségek kísérik: nevezik őket ördögnek, kiűzik rendjüket több országból – ennek ellenére még egy évszázad sem telik el, s az alapítók közül Ignácot és Xavéri Ferencet a pápa a szentek sorába emeli. A kötet a jezsuita rend hármas jubileumának évében, Szent Ignác halálának 450., és első társai: Xavéri Szent Ferenc Boldog Faber Péter születésének 500. évfordulója alkalmából látott napvilágot.

Szerző: Lázár Gyula

Attraktor Kiadó, 2011

Lázár Gyula jelen munkája az Oszmán Birodalom történetéről nyújt áttekintést. Legnagyobb értéke, hogy rövid, tömör összegzését adja a Török Birodalom kétségkívül hatalmas és rendkívül sokrétű történetének, s mindezt közérthető módon, a korabeli, dualizmus-kori olvasóközönség, a „boldog békeidők” művelt, polgári értelmisége számára befogadhatóan, élvezetesen, ugyanakkor megfelelő szakmai mélységgel, szakirodalmi jártassággal teszi.

Szerző: Bikácsy Gergely

Gondolat Kiadó, 2011

Athanasius Kircher (1602, Fulda – 1681, Róma) apja teológus volt különböző német hercegi udvarokban. Athanasius 12 éves korában kezdte jezsuita tanulmányait. Pappá szentelése után több német jezsuita iskolában tanított (Mainz, Würzburg). A harminc éves háborúban kollégiumi társaival többször kellett menekülnie, életveszélybe is került. 1630-ban a jezsuita rend, mint tehetséges matematikust a háborútól védett Avignonba menekítette. Egy itteni könyvtárban – és talán egy itt élő utazó segítségével – kezdett egyiptomi emlékekkel és a kopt nyelvvel foglalkozni. 1832-ben (épp a Galilei-per évében) a jezsuita rend Bécsbe küldte matematikusnak, ő azonban – későbbi jóváhagyással – Rómába érkezett, és a Collegium Romanum tanára lett.

Szerző: Pasek, Jan Chryzostom

Attraktor Kiadó Kft., 2013

A szerző a 17. századi lengyel irodalom klasszikusa, aki erősen hatott Sienkiewiczre - a Kis lovag c. regénye többek szerint Pasek emlékirataira támaszkodik. Pasek könyve egyedülálló leírását nyújtja a háborús évek lengyel társadalmának, a katonák, illetve a polgári lakosság mindennapi életének. Figyelemre méltóak a könyv magyar vonatkozásai: Rákóczi György hadjáratáról, illetve a magyarországi török harcokról olvashatunk.

Szerző: Vígh Éva

Balassi Kiadó, 2008

Szépek, okosak, tehetségesek regényes életűek, múzsák vagy családanyák – női sorsok a 15–17. századi Itáliából. A könyv a reneszánsz és barokk kor híres nőalakjainak életével, tevékenységével, a történelemben, irodalmi és művészeti körökben játszott szerepükkel ismerteti meg az olvasót. Ez az a korszak ugyanis, amikor a felsőbb társadalmi körök, a városi és az udvari műveltség igényei már a nőknek is kellő szellemi neveltetést biztosítottak, amellyel a legkiválóbbak élni is tudtak. Az itáliai történelemnek a könyvben szereplő közismert nőalakjai közül még azok is, akik önálló írói-művészi alkotásokkal nem is dicsekedhetnek, létük, életvitelük, személyiségük, történelmi szerepük a kultúrtörténet számára is maradandó emlékeket hordoz. Az ide sorolható híres hölgyek történetében egy közös: valamennyiük az európai művelődéstörténet legragyogóbb korszakában, a klasszicitást felélesztő reneszánsz és a klasszicitást sajátosan a maga arcára cizelláló barokk kor szülöttei. Mindannyian a maguk idejében, módján és eszközeivel járultak hozzá ahhoz a sajátos képhez, amely az itáliai klasszicizmus összetett, sokszor ellentmondásos, mégis ragyogó és megismételhetetlen korát ábrázolja. 

Az oszmán pénzügyigazgatás és hatalmi elit változásai a 16-17. század fordulóján

Szerző: Fodor Pál

História – MTA Történettudományi Intézete, 2006

Fő célom az volt, hogy szigorúan empirikus vizsgálattal nyomon kövessem az oszmán kormányzat erőfeszítéseit és az átállás folyamatát, és bemutassam néhány olyan intézmény születését és működését, amelyek nézetem szerint meghatározó szerepet töltöttek be a válság leküzdésében. Röviden: arra törekedtem, hogy egy teljesen hagyományos intézménytörténettel járuljak hozzá a posztklasszikus oszmán államrendszer jobb megismerésére irányuló munkához.

A Szerző

Szerkesztette: Z. Karvalics László, Kiss Károly

Gondolat Kiadó, 2004

A kötet magyar és egyetemes történelmi kérdéseket vizsgáló tanulmányaiban szereplő egyének és közösségek a meghatározó információáramlási hálózatok szerves részét alkották, s maguk is aktívan hozzájárultak a kora újkorban bekövetkezett információs paradigmaváltás sikeréhez. Mind a hét tanulmány úgy nyit kisablakot a kora újkor meghatározó információs folyamataira, hogy egyúttal érzékeltetni tudja: hány megoldatlan kérdés, pontosítandó összefüggés, termékeny megközelítés várja és keresi még szerzőjét.

Szerző: Lévai Csaba

L’Harmattan Kiadó, 2003

Az amerikai történetírás meghatározó iskolái egészen az 1960-as évekig John Locke, a szerződéselmélet és természetjogi felfogás döntő hatását hangoztatták az amerikai forradalom eszmeiségére vonatkozóan. Az ezt követően fellépő "republikánus történészek" - mindenekelőtt Bernard Bailyn, Gordon Wood, valamint John Pocock - viszont úgy vélték , hogy a forradalom vezetőinek politikai gondolkodására azok a 18. századi brit ellenzéki teoretikusok gyakorolták a legnagyobb befolyást, akik a 17. századi republikanizmus örököseinek tekintették magukat. A "republikánus szerzők" nem egyszerűen mérsékelték Locke hatásának jelentőségét, hanem helyébe egy olyan szellemi áramlatot állítottak, amelynek sok alaptétele nem csupán a "locke-i liberalizmusnak", hanem az amerikai történelem későbbi fejlődési irányának és az erre épített "liberális amerikai krédónak" is ellentmondani látszott. Az eredmény egy, évtizedeken keresztül zajló, a történettudomány keretein túlmutató vita lett, mivel a "republikánus historikusok" az amerikai történelem, történetírás és kultúra fejlődésének számos alapproblémáját egyszerre és a legmegfelelőbb időpontban vetették fel. A könyv e vita történetének feltárására vállalkozik.

Szerző: Papp Imre

L’Harmattan Kiadó, 2005

A francia nemesség a 18. században is fontos társadalmi szerepet töltött be, annak ellenére, hogy a korábbi századokhoz képest társadalmi helyzete ellentmondásosabbá vált. A nemesi állapot a felvilágosodás századában is vonzó volt, a nemessé válást társadalmi felemelkedésnek tekintették. Ugyanakkor a nemesi privilégiumokat egyre több kritika érte. A könyv több olyan kérdésre keresi a választ, amely a 18. századi társadalmi folyamatokon túl a forradalom és az elkövetkezendő század történetét is befolyásolták. Az egyik ilyen a nemesi társadalom zárt vagy nyitott voltának vizsgálata, amellyel szorosan összefügg a nemessé válás és a lesüllyedés/kihalás folyamata. Kiderül, hogy a 18. században csökkent a nemesség létszáma. A másik fontos probléma a nemességen belüli átrétegződés és a nemesség tagoltsága. Tekinthetjük-e egységes rendnek? Az azonos privilégiumok összetartó ereje, vagy a felerősödő vagyoni és műveltségbeli különbségek hatottak-e erősebben? A gazdag udvari arisztokratát vagy a nagyvárosi taláros nemest egy világ választotta el a szegény vidéki kisnemestől. Az átrétegződés talán legvitatottabb kérdése az új társadalmi elit keletkezése, amelyet már nem a privilégiumok határoltak, hanem a nagy vagyon, az azonos műveltség és a nagy társadalmi befolyás fogott össze. Az összefogottság mértékének megítélése azonban igen ellentmondásos a történeti irodalomban. A kötet végül arra is választ keres, hogy a polgári forradalom milyen változást hozott a nemesség számára.

Szerző: Marianna D. Birnbaum

Fordította: Gyepes Judit

L’Harmattan Kiadó, 2008

Ez a könyv Senora Gracia Mendes (Luna) története. A 16. században élt portugál származású özvegy vallását gyakorló keresztény volt, de titokban zsidó maradt. Családjának egyik ága az 1490-es évek közepe táján érkezett Spanyolországból Portugáliába. Ott született Gracia 1510-ben, és tizennyolc éves korában ott kötött házasságot Francisco Mendesszel, egy másik titkos zsidóval. Férje halála után leányával és más családtagjaival együtt elhagyja Portugáliát. Először Antwerpenben éltek, onnan V. Károly elől Velencébe, majd Ferrarába menekültek. A családot nemcsak a Habsburg-császár, hanem a velencei inkvizíció is üldözte. Hosszú, veszedelmekkel teli utazás után érkeztek a számukra biztonságot jelentő Törökországba. Gracia és családja mozgalmas életét a 16. század vallási és politikai konfliktusainak tükrén keresztül ismeri meg az olvasó.

Szerző: Kerekes Dóra

L’Harmattan Kiadó, 2010

Korunk egyik építőköve az információ, amely nélkül nem létezne média, könyvek, de kapcsolati hálók sem, nem lenne tőzsde, nem működne a gazdaság, más szegmensekről nem is beszélve. A digitális társadalom korában információhoz jutni gyorsan és könnyen lehet, a nehézséget inkább az jelenti, hogy túl sok, egymásnak gyakran ellentmondó értesülés birtokába kerülünk, amelyek között a valóság megismerése egyre nehezebbé válik. Nagyon hasonló problémákkal küzdött a kora újkor embere.