Történelmi visszapillantásokban a „vallásbéke” téma sokkal kevesebb figyelmet kap, mint a „vallásháború”. Némi bizakodást jelenthet, hogy a különböző vallásos világnézetek között az utóbbi évtizedekben talán lazultak a feszültségek. Már nem csupán üldözésekről, egymás ellen irányuló kritikákról szólnak a hírek, hanem tudósok megbeszéléseiről, sőt a különböző vallások híveinek egyszerű találkozóiról is. Remélnünk lehet, hogy a jövőben erre az útra egyre többen fognak rátérni. A kölcsönös megértésre törekvő és a közeledést sugalló irodalom is állandóan bővül.
Közel hatszáz évvel ezelőtt nem csupán a békés egymás melletti élésre, hanem egymásra figyelésre, egymás kölcsönös értékelésére tett kísérletet egy német tudós, Nicolaus Cusanus. „Sokkal jobb egymással beszélgetni, mint egymás ellen háborút viselni” – így fogalmazta meg egyik alapelvét, s ezzel megjelölte központi életfeladatát is. Évtizedeken át háborúk és gyűlölködések megszüntetésén vagy legalább mérséklésén munkálkodott, beszélgetésre próbálta szólítani a vitatkozókat, írásaival pedig a béke hírnöke akart lenni.