HERMENEUTIKA ÉS KRITIKAI FILOZÓFIA

Míg a kanti filozófia szervesen hozzátartozik a fenomenológia közvetlen előzményeihez, addig szokatlan megközelítésnek számít Kantnak a hermeneutika eredetéhez való hozzákapcsolása, különösen abból a szempontból, hogy miként inspirálta Heidegger, Gadamer vagy Ricoeur kortárs elképzeléseit. E kapcsolódás elsődleges jelentősége nem annyira e gondolkodók hatástörténeti viszonyában rejlik, mint inkább abban, hogy szisztematikus szempontból meghatározott kérdések kerülnek előtérbe. Ilyen pl. a neokantiánusokkal való diszkusszió; Husserl margó-megjegyzései, fenomenológiai hatása; az intuíció, imagináció, sematizmus, világértelmezés, a tárgyiság és igazság kérdése; a mathesis universalis eszméje, újkori tudomány és filozófia, hermeneutika és kritika viszonya, gyakorlati filozófia és szabadság összefüggése, a határképzés gondolatköre, valamint e Kant-recepció teológiai és morálfilozófiai aspektusai. E témakörök mentén a könyv elsősorban azokra a feltáratlan összefüggésekre irányul, amelyeknek különös tétje van a hermeneutikai tradíció jelenkori önértelmezése szempontjából.

LENGYEL ZSUZSANNA MARIANN (1976) az ELTE BTK Filozófia Intézet Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszékének tudományos munkatársa. Korábbi monográfiája A végesség hermeneutikája – Az idő mint filozófiai probléma Martin Heidegger gondolkodásában (Cogito Könyvek sorozat, L’Harmattan, 2011).

A kötet adatai:

Kötés: kartonált

Megjelenés éve: 2019

Terjedelem: 408 oldal