NYELVJÁRÁSI ÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK

A könyv tizenkét írása a magyar nyelvterület peremeinek nyelvi világába és a nyelvjáráskutatás múltjába nyújt betekintést. Témakörök: a kárpátaljai palócos és mezőségi jellegű nyelvjárásszigetek sajátosságai, a máramarosi Aknaszlatina nyelvjárásának jellegzetes hangtani sajátságai, az Ung-vidéki Szürte nyelvjárása, a burgenlandi Felsőpulya és Középpulya nyelvjárása, a magyar nyelvjáráskutatások 1772 és 1918 közötti története, valamint az északkeleti peremvidéken (a mai Kárpátalja területén) végzett nyelvjáráskutatások eredményei.

 

Egy szürtei ifjú Kárpátaljáról indulva vált nyelvésszé. Kivételes történet. Ki gondolhatta annak idején – bár magyar szakos édesanyjától és bátyjától talán kaphatott némi indíttatást –, hogy útja az ungvári egyetem magyar szakának elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Doktori Iskolájába vezet? Budapesten 2003-ban történt a másik kivételes ritkaság: egyidejűleg öt, magyar szakon Ungváron végzett kárpátaljai friss diplomás jelentkezett felvételire a fővárosi doktori iskolába (Árpa Zsuzsanna, Lakatos Katalin, Kocán Béla, Kovács András és Tóth Péter). Mindannyian fölvételt nyertek. Mint tanáruk, hármuk „Doktorvater”-jaként közelebbről is megismerhettem őket, szorgalmukat, kitartásukat, törekvésüket. Tudtam arról, hogy a doktori évek finanszírozása nem kevés gondot jelentett nekik (de erről nem beszéltek). Tették a dolgukat, munkát vállaltak, idejük, energiájuk egy része erre ment. Tóth Péter a szociolingvisztikai-dialektológiai és a nyelvtörténeti kurzusokat látogatta előszeretettel. Először A magyar nyelvjárások atlaszának kárpátaljai kutatópontjain végzett változásvizsgálatokat, majd a máramarosi nyelvszigetek és a kárpátaljai magyar nyelvjáráskutatás története is foglalkoztatni kezdte. 2011-ben védte meg értekezését (Kárpátaljai magyar dialektológiai vizsgálatok), 2012 őszétől dolgozik a szombathelyi Magyar Nyelvtudományi Tanszéken. Hozzáteszem: azon kevesek közé tartozik, akik doktori (PhD) címük megszerzése után szakmájuknak megfelelő magyarországi felsőoktatási intézményben kaptak állást. Ettől kezdve két fő tevékenységi területe az oktatás és a tudományos kutatás. (Dr. Kiss Jenő akadémikus)

 

A kötet adatai:

Formátum: 165 x 235 x 10 mm

Kötés: puhatáblás

Megjelenés éve: 2021

Terjedelem: 200 oldal

 

Tartalomjegyzék:

 

Ajánlás Tóth Péter könyvéhez 7 Lectori salutem! 9 Felekezetek közötti nyelvjárási különbségek Visken 11 A viski reformátusok mezőségi gyökereiről 16 A Técső helynév eredetéről 21 Csűry Bálint nyelvjárásgyűjtésének korai szakaszáról 25 Hangzórövidülések és -nyúlások az aknaszlatinai nyelvjárásban 28 Mokány Sándor és Mokányné Nagy Katalin kárpátaljai nyelvjárásgyűjtéseiről 32 Fodó Sándor, a kárpátaljai magyar nyelvjárások szláv jövevényszavainak kutatója 36 Törös Béla, a beregszászi nyelvjárás kutatója 40 A beregrákosi, nagydobronyi és kajdanói nyelvjárás gyökereiről 47 A felsőpulyai és középpulyai nyelvjárás rövid ismertetése 62 A szürtei nyelvjárás rövid leírása 68 Az ortológus és a neológus. Beregszászi Nagy Pál és Kazinczy Ferenc 88 D. Bartha Katalin szlavóniai nyelvjárásgyűjtései 97 Szólások, kitérő feleletek és falucsúfolók kárpátaljai nyelvjárásgyűjtéseimből 105 A magyar nyelvjáráskutatás Nemes-Népi Zakál György korában 116 Gondolatok a kárpátaljai magyar nyelvjáráskutatás eredményeiről és időszerű feladatairól 132 A magyar nyelvjáráskutatás rövid története a mai Kárpátalja területén 150 A kárpátaljai magyar nyelvjáráskutatás száz éve (1920–2020) 177 Forrásjegyzék 195