RUSZT JÓZSEF

Ruszt József gondolataiból

A „legkonzervatívabb újító ” – ez a minősítés nincs ellenemre.

Nem sorolom magam semmilyen irányzathoz, ami tetszik, azt átveszem, gátlástalanul.

Hogy mit szeretek legjobban a világon? A színházat. S a színházban? A próbát. És a próbákon? A szünetet. Én a szünetben csinálom a színházat.

Engem a folytonos újrakezdés éltet.

A rendező pedagógus is egyben.

Nem az érdekel, hogyan kell rendezni, hanem az, hogyan kell játszani.

Nem a szerepet nehéz „megrendezni”, hanem a színészt.
A színházat csakis a színész újíthatja meg, mert ő találkozik közvetlenül
a nézővel. A néző játszótárs, a feladatunk, hogy együtt-játszásra ösztökéljük.
A fütty is jobb, mint a közöny.
Szakmánk lényege voltaképpen egyfajta kézművesség.
A rendező magától tanulja a legtöbbet. Magányos a szakmája. Abban
a pillanatban válik rendezővé, amikor megtagadja mesterét.
Másképp kell komponálni, ha freskót és másképp, ha portrét akarok festeni.
A kegyetlen színház mindig portré. A nagy színház pedig freskó.

RUSZT JÓZSEF
(1937, Isaszeg – 2005, Zalaegerszeg) Kossuth-díjas rendező, színházvezető, színészpedagógus.
Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész. Tanulmányait 1963-ban fejezte be a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Negyvenhárom év alatt több mint kétszáz színházi és televíziós produkciót rendezett.

NÁNAY ISTVÁN
(1938) kritikus, színháztörténész, egyetemi oktató. 1961-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1970-ben az ELTE-n szerzett diplomát. Több mint harminc évig a Színház című folyóiratnál dolgozott. Publikációinak száma meghaladja az 1300-at.