SZÍVVEL, SZÍNNEL, VONALLAL

Kinyílt a nagyvilág, amikor Konok Tamás kiállítására találtam. A nonfiguratív képek, az elegáns vonalrendszerek, a visszafogott színek – főleg a piros, fekete és a szürke – lenyűgöztek. Nem a tárgyak valóságát láttam, hanem annál többet.

 

Mit éreztem? Vagy mit kellett volna éreznem? A vidám nyári estén özönlött a színes ruhákba öltözött, várakozással teli, érdeklődő közönség. Én közöttük, egyedül a sokaságban. A kiállítás helyszíne is varázslatos volt. A Kiscelli Múzeum főépülete a felújított néhai kolostor, mellette pedig a több mint száz éve használaton kívüli egykori kápolna. A részben romosan maradt, gótikus falmaradványok az égbe merednek. A részleges felújítás után létrejött belső kiállítási térnek egészen különleges atmoszférája lett. A templombelső szakrális hangulata megmaradt. Azt hiszem, sokunknak szinte a lélegzetünk elakadt. Rendkívüli hatása volt, ahogy a félhomályos kápolna belsejében Tamás képei nemcsak a különleges megvilágítástól, de a saját sugárzásuktól is ragyogtak. Nemhiába adott Tamás a kiállításainak elvont címeket, mint Sine loco et anno, Vers l’infini. A kiscelli múzeum kiállításcíme A gondolatmenet struktúrája volt.

 

A kötet adatai:

Formátum: 20 x 20 x 10 mm

Kötés: keménytáblás

Megjelenés éve: 2025

Terjedelem: 114 oldal

 

Tartalomjegyzék:

 

Ajánlás

6 Találkozásom Konok Tamással

7 Első közös utazásunk: Ciprus 13 Együtt a Budenz utcában 19 Svájci élményeink 37 Élet a Borbolya utcában 48 Balatoni vidám napok 69 Párizs a Notre-Dame-ra nyíló ablakon át 78 Itt a 21. század! 94 A meleg déli tájaktól a „boldog” északig 100 Egy felejthetetlenül szép kiállítás emléke 109