TÁBORI SEBESÜLTELLÁTÁS MAGYARORSZÁGON A XVI–XVIII. SZÁZADBAN

A kismonográfia a XVI–XVIII. századi hadi orvoslást a tábori sebesültellátásra koncentráltan mutatja be, összefüggésben a hadseregszervezéssel, felvillantva azokat a haditechnikai változásokat, melyek a sebesüléseket meghatározták. A természettudományos szemléletváltás, az orvostudomány lehetőségeinek bővülése, fejlődése, egyidejűleg jelentkezett a katonai kihívásokkal, az állandó hadseregek létrejöttével, a hadsereglétszámok ugrásszerű növekedésével, ezért ezek a tényezők együttesen a tábori sebészetet a korabeli orvostudomány egyik húzó ágazatává tették. A magyarországi XVI–XVIII. századi sebesültellátás öt nagyobb fejezete: Az intézményes keretek megjelenése és formálódása a XVI. századtól a XVII. század első feléig, különös tekintettel a tizenöt éves háborúra. Zrínyi Miklós nézetei, hadsereg-szervezési reformelképzelései. A török kiűzése, Buda ostroma, megsokszorozódott hadsereglétszámok – több tízezres tömeg –, általánossá vált a tűzfegyverek elterjedése, ami korábban soha nem látott mértékű pusztítást eredményezett, és tömeges sebesülést okozott egy-egy csata, hadjárat, várostrom idején. Európa-szerte éppen ezért már központilag, állami szinten próbálták megoldani a tábori sebesültellátást, mert a korábbi, ezredtörzsekhez rendelt infrastruktúra már elégtelen volt. Végül a hadseregszervezés reformfolyamata és az állami egészségügy XVIII. századi intézményeinek kiépülése vezetett el oda, hogy a Habsburg Birodalomban, így Magyarországon is, párhuzamosan a többi nyugat-európai állammal, megteremtődtek az állami szintű sebesültellátás, valamint a hadseregeknél dolgozó szakemberek képzésének intézményei. A kötet ezeket az évszázadokon átívelő, formálódó folyamatokat vázolja fel szemléletes példákon és illusztrációkon keresztül.

A kötet adatai:

Kötés: keménytáblás

Megjelenés éve: 2019

Terjedelem: 180 oldal