Lorna kiálthatott volna, megüthette volna a férfit, vagy kitéphette volna magát a karjából. Ehelyett bódultan bámult az idegenre, és önkéntelenül is közelgő nászéjszakájára gondolt, arra a férfira, aki majd az ágyában fog feküdni. Eszébe jutott szívből jövő esküje, amit nem olyan régen tett, hogy inkább odaadja magát egy másik férfinak. Bárki másnak.
A férfi egy pillanat múlva már Lorna mellett ült. Levette és félrelökte róla a vizes kabátot, majd izmos keble melegére vonta., A lány fázott, de nem ezért remegett meg, amikor megérezte a férfi ölelésének izzó forróságát. Elbódította az a merészség, hogy egy úriember így viselkedik egy gondos nevelésben részesített nővel, ezért néhány pillanatig mozdulatlan maradt. Egy ideig így nézték egymást némán, mintha számukra megállt volna az idő. A férfi nem tudott tovább ellenállni a kísértésnek, s Lorna ajkához érintette az ajkát.
Villám hasított át az égen, fehér fénnyel árasztva el a szobát. Vibráló feszültsége megvadította Lorna érzékeit. Didergő teste felforrósodott, s ő elvesztette uralmát az akarata felett...