UNIKORNISOK TÜNDÉRORSZÁGBAN – A RUSZKAI KORNISOK ERDÉLYBEN (1546 K.–1648)

Unikornis, azaz egyszarvú: ló alakú, titokzatos mitológiai lény, a tisztaság szimbóluma. A legenda szerint a szarvából készült por minden méreg hatását közömbösíti. Unikornist viselt nemesi címerpajzsán egy abaúji köznemes, Kornis Gáspár is, amikor elhagyva ősei göncruszkai birtokát, a török által három részre szabdalt ország keleti részébe indult. Erdélyben, a gyönyörű, ám változékony, bizonytalan természetű Tündérországban kockázatos volt szerencsét próbálni. Kornis Gáspár ugyan fényes pályát futott be – az ország generálisa, a fejedelem első tanácsura lett – mégsem a megérdemelt dicsőségben, hírnévben halt meg, hanem véres merénylet oltotta ki életét.

Gyermekei számára az egységes Magyar Királyság visszaállításának álmát és a sziklaszilárd katolikus hitet hagyta örökül – alig egy évtized múlva két fia vált áldozatává ennek az eszmének. Vajon lehetséges volt-e császárhűnek maradni a 16–17. századi Erdélyben, a Habsburg király és az oszmán szultán birodalma között egyensúlyozó fejedelmek uralma alatt? Hogyan tudta megőrizni a Kornis család katolikus hitét egy olyan, felekezetileg színes országban, ahol a bevett vallások közül a „pápistákat” fogadták el a legkevésbé? A szerző évtizedes kutatómunkával, hiteles források alapján rajzolja meg egy nagy múltú történelmi család felemelkedésének feledésbe merült évszázadát. Hűség és intrika, gyilkosságok és jó házasságok sora kövezte ki azt a rögös utat, melyen a Kornisok méltó helyükre, a magyar arisztokrácia soraiba jutottak.