VELENCE BUDÁN

„Hazaúton” van a szerző, és szerinte e nélkül a „hazaút” nélkül fölösleges kézbe venni tollat. Az író és tanulmányíró kofferének „kicsomagolása” történik ebben a kötetben. Mohai V. Lajos felfogása szerint az irodalmi művek olvasásakor saját utunkat is bejár(hat)juk, feloldódhatunk, „elhelyezkedhetünk” a művekben.

 

Az irodalmár, legalábbis e kötet szerzője, elfogódottan, rokonszenvét, szeretetét sohasem visszafogva választ alkotásokat és hősöket. E kötet tanulmányai abban a sűrű fényben születtek, amely az ő műveikből az idők folyamán más-más szögből, az érzékenység változó pillanataiban érték, mindenekelőtt Kosztolányi Dezső, Tandori Dezső, Mándy Iván, Mészöly Miklós munkái kapnak kitüntetett figyelmet. De a szerző hasonló átéléssel, intenzitással ír versekről, kritikai munkákról. A könyv műhelymunkákat (kommentárokat, laudációkat és megemlékezéseket) is tartalmaz; ezeknek a rövidebb írásoknak közös jellemzője a pályatársak iránti nyitottság és megbecsülés. Mohai V. Lajos egyik első ihletője, a montenegrói szerb író, Mirko Kovač szerint „hogy hiszünk-e az írott szövegnek, az attól függ, mennyire szeretjük az írót”. Ez a kijelentés nemcsak csábítást tartalmaz, hanem szelíd figyelmeztetésként is értelmezhető; ha így van, akkor e termékeny kettősség jegyében készültek a kötet kritikai esszéi, recenziói, műhelymunkái.

 

A kötet adatai:

Formátum: 147 x 20 x 13 mm

Kötés: puhatáblás

Megjelenés éve: 2025

Terjedelem: 354 oldal