A SZAPOLYAI CSALÁD OKLEVÉLTÁRA I. LEVELEK ÉS OKLEVELEK (1458–1526)

A kötet 636 forrást közöl a Szapolyaiak feltűnésétől a királyi cím elnyeréséig tartó hét évtizedből. Nemcsak a család történetének és hallatlan felemelkedésének a megértéséhez, hanem a még mindig kevéssé ismert középkor végi évtizedek jobb megismeréséhez is hasznos adalékkal szolgál. A két szempont természetesen szorosan összefügg egymással: Mátyás és a Jagellók kora nem érthető meg a Szapolyaiak története nélkül, ugyanakkor a családtagokra vonatkozó források – éppen vagyonukon és politikai befolyásukon keresztül – számos társadalom-, politika- és gazdaságtörténeti ismerettel gazdagítja a korról alkotott képünket.

A kötet fontos forrásokat tesz közzé az 1460-as évek északkelet-magyarországi, nagyrészt külhoni zsoldosvezérekkel és hadaikkal folytatott harcokról, az 1490–1492 közötti trónharcokról, Corvin János herceg 1496. évi lázadásáról, az 1506. évi rövid magyar–német háborúról vagy János vajda másfél évtizedes erdélyi kormányzatáról. Sokszor olvashatunk a család kezén lévő külkereskedelmi vámok (harmincadok) bérletéről, a földesúri és királyi adók behajtásáról, gazdasági jellegű intézkedésekről, adó alóli felmentésekről és utalványozásról. A familiárisoknak tett adományokból és a hozzájuk intézett levelekből körvonalazódik a főúri udvar összetétele, valamint a főúr és familiárisai közötti viszony személyessége – hogy csak néhány kiragadott példát említsek. Mivel a közölt források nagy része levél, így még az új- és jelenkori levelekben természetes személyes hangvétel ritkasága ellenére sem szükséges bizonygatni, milyen mentalitás-, életmód- és művelődéstörténeti adatokat rejt a forrásgyűjtemény, lett légyen szó akár az ellenséget borozni hívó ittas zsoldosok sorsáról vagy a Szapolyai Imre levelében – nem kizárt, hogy a címzettek késedelmes válasza miatt gúnyból – említett lusta küldöncről, aki a Késmárk–Pápa távolságot öt helyett 13 nap alatt tette meg.