Művészettörténet

Szerző: Belting, Hans

Fordító: Teller Katalin

Atlantisz Könyvkiadó, 2007

Léteznek-e egyáltalán műalkotások művészettörténet nélkül? Elbeszélhető-e még egyáltalán valamiféle művészettörténet a modern művészetek lázadása után? S vajon műtárgyak, stílusok, eszmék, kultúrák vagy önmaga története volna? Átalakul-e a művészettudomány valamilyen egyetemes képtudománnyá vagy még tágabban értett kultúratudománnyá?

Belting 1983-ban írt, klasszikussá lett könyvét egy évtized múltán újraírta, nemrég pedig új zárófejezettel egészítette ki. Az Olvasó a művészettörténetről- a művészet világunkban őrzött szerepéről- írt egyik legjobb könyvet veheti a kezébe.

Közgyűjtemények átalakulása az ezrdefordulón

Válogatott írások sorozat

Második kiadás

Szerző: Ébli Gábor

Typotex Kiadó, 2009

Semmi sem idegen tőlem, ami emberi – egyre inkább ez az alapállás jellemzi a múzeumok gyűjteményezési és kiállítási munkáját. Mindenféle tárgy gyűjthető, s a közönség minden célcsoportját meg kell szólítani. Milyen következményekkel jár, s meddig tartható fenn a múzeum kompetenciájának ilyen kiszélesítése? A nemzetközi diskurzushoz illeszkedve ezen kérdésekre keresik a választ a szerzőnek az elmúlt öt évben megjelent, s most átírt formában kötetbe szerkesztett tanulmányai. Az esettanulmányok (például Berlin, Madrid, London, Tokió) módszertani újítása, hogy a kiállított tárgyak esztétikumát és a múzeumi műként történő megjelenítésüket egymás kölcsönhatásában vizsgálják. A kötethez átfogó, az idegen nyelvű forrásokat a teljesség igényével áttekintő bibliográfia társul.

Ébli Gábor esztéta, jelenleg az MTA Művészettörténeti Intézetében dolgozik.

Szerző: Maarten Doorman

Fordította: Balogh Tamás, Fenyves Miklós

Typotex Kiadó, 2006

Maarten Doorman megmutatja, hogy mindennapi életünket még mindig milyen erőteljesen - modernizmusnál, posztmodernizmusnál is tán erősebben - befolyásolja a romantika. Mintha két évszázad elteltével semmit sem gyengült volna. A mű szerzője igazi virtuózként köti össze a romantika nagyjait (Herdert, Schillert, Byront, Novalist, Nietzschét, Rousseau-t) és kései örököseiket, akik között megtaláljuk Jimi Hendrixet, Jeff Koonst, Pierre Boulez-t, Marcel Duchamps-ot és Andy Warholt egyaránt. Doorman számára Woodstock és 1968 májusa egy kétszáz éve tartó folyamat csúcspontja, egy folyamaté, amely most mégis úgy tűnik, saját belső ellentmondásai miatt omlik össze, pedig a nyugati kultúra nem képes nélküle létezni.

Képfilozófiák sorozat

Szerző: S. Nagy Katalin

Typotex Kiadó, 2013

A képek és a nézők kölcsönösen alakítják egymást, de meglepő módon, a szemlélő és a műalkotás közötti kapcsolatteremtésnek, vagyis a művészeti kommunikációnak alig van szakirodalma. Ezt a hiányt pótolja S. Nagy Katalin hozzáértő könyve, amely hosszú évek oktatási gyakorlatán alapuló tankönyv, de egyúttal a szakemberek és a művészet értő befogadását igénylő olvasóközönség számára is kalauzként szolgál.

A 19. és a 20. század

Baccalaureus Scientiae sorozat

Szerzők: Rajkó Andrea, S. Nagy Katalin

Typotex Kiadó, 2010

"A modern világlátás a sokrétűségben rejlik, annak képességében, hogy a legkülönneműbb kultúrák megnyilvánulásait képes befogadni, észlelni és értékelni."

Karel Kosik

A kezdetektől a 19. századig

Baccalaureus Scientiae sorozat

Szerzők: Rajkó Andrea, S. Nagy Katalin

Typotex Kiadó, 2009

"A modern világlátás a sokrétűségben rejlik, annak képességében, hogy a legkülönneműbb kultúrák megnyilvánulásait képes befogadni, észlelni és értékelni."

Karel Kosik

A kulturális ellenállás formái a magyar neoavantgárdban

Kommunikációkutatás sorozat

Szerző: Havasréti József

Typotex Kiadó, 2006

A hazai neoavantgárd csoportok politikai, kulturális tevékenységét és a hétköznapi ellenállás gyakorlatát ismereti a szerző, és feleleveníti azokat a sajátos technikákat, amelyekkel az underground művészeti csoportok erőforráshiánnyal (információhiány, szűkös anyagi lehetőségek, a nemzetközi művészeti élettől való elzártság) küszködve professzionális technikákat és a barkácsolást vegyítve, a nyugati kultúra és a szovjet típusú környezet kettősségében egyensúlyoztak.

Három esettanulmány szolgál illusztrációul. Molnár Gergely és a Spions, mint az első magyar punkzenekar esete, akik olyan szélsőséges reakciót váltottak ki, hogy hamarosan emigrációba kényszerítették őket. A képzőművészekből, irodalmárokból, rockzenészekből álló Fölöspéldány-csoport, amely sokféleségéből adódó szokatlanságának erejével szállt szembe a hivatalos kultúrával, és a Lélegzet nevű 1980–1985 között működő élő folyóirat, amely e sajátos médiumával megkerülte a cenzúrát, informális értelmiségi „szalont” jelentett, és újra felfedezte a szóbeliséget.

A zarándoktemplom kialakítása és kegyszobrának kultusza a 18. században

Szerző: Serfőző Szabolcs

Balassi Kiadó, 2012

A Nyitra megyei Sasvár (Šaštín) Magyarország és a Habsburg Monarchia egyik legismertebb búcsújáróhelye volt a 18. században, melyet évente több mint százezer zarándok keresett fel, olykor igen távoli vidékekről is. A kötet monografikus igénnyel dolgozza fel az egykor a pálos rend által gondozott kegyhely barokk kori történetét a kultusz kezdetétől, 1732-től a rend feloszlatásáig, 1786-ig. A könyv párhuzamosan mutatja be a téma művészet- és kultusztörténeti vonatkozásait, Sasvár példáján mintegy esettanulmányként demonstrálva, hogyan ágyazódott be a barokk társadalom majd minden rétegét átfogó képkultusz a korabeli kultúrába. A szerző művészettörténész, akinek érdeklődését és szemléletét néprajzi-antropológiai stúdiumai is formálták.

Harmadik kiadás

Szerző: Bálványos Huba

ELTE Eötvös Kiadó, 2011

A könyv a tárgyi környezet kultúrájával és esztétikájával foglalkozik. Külön tárgyalja a képzőművészeti alkotások esztétikai kérdéseit, bevezet a műelemzés alapismereteibe. Példákkal és képekkel gazdagon illusztrálva ismerteti azokat a módszereket, amelyeket az esztétikai-művészeti neveléssel foglalkozó pedagógusok munkájuk során alkalmazhatnak. A négyéves tanítóképzés tantervében új területként jelentkezik e témakör. A kötet szerves folytatása az elmúlt évben megjelent Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció című könyvnek.

Szerző: Török Tamara

L’Harmattan Kiadó, 2011

Carlo Goldoni a XVIII. század egyik legjelentősebb komédiaszerzője és színházreformere. Harmincéves velencei színházi működése során a commedia dell’arte és a költői-realista darabok között hatalmas utat jár be. Színházi működése elválaszthatatlan a korabeli Velencétől és annak pezsgő színházi életétől, a velencei színházak és színházi szerzők közötti kíméletlen rivalizálástól. Goldoni ízig-vérig színházi ember volt: darabjai megírása után részt vett azok színpadra állításában,három társulattal is együttműködött háziszerzőként, pontosan ismerte a társulatok működési mechanizmusait, a színészek képességeit, lehetséges munkamódszereit és személyiségét. A könyv a velencei színházi környezettel való folyamatos kölcsönhatást végigkísérve értelmezi Goldoni színházi reformját, és a függelékben található szinopszisgyűjteménnyel további segítséget kíván nyújtani a Goldoni-életműben való eligazodáshoz.

Szerző: Aknai Tamás

Dialóg Campus Kiadó, 2011

"Félelemmel vegyes csodálatot ébresztett bennem a felismerés: világunkban a „megformáltság” egyetemes érvényűvé vált. Ebből következik, hogy a látással birtokba vehető környezet külső és belső tágasságának kísérőjelenségeként radikálisan megváltoztak a művészi kreativitás keretei.

Ellenállhatatlan késztetést éreztem a „kortárs” vizuális művészetek céljában, feladatkörében lejátszódó átrendeződések megfigyelésére. Észre kellett vennem, hogy a tartalombővülések, formai, technikai újdonságok, a kommunikáció „klímaváltozása” a művészetek mindeddig „másra rendelt” közegében a mindennapi élet organikus és mesterséges szervezeteivel közeli kapcsolatot építettek ki. Éspedig úgy, hogy eközben az egyre inkább összefonódó művészi kifejezés-, és jelzésformákban az önfelmérés és önértékelés is állandósult, formaalkotó szükségletté vált.

Az egyidejű és egyetemes érvényű tendenciák az egyéni és intézményi kommunikáció adott rendszereit felhasználva a legkülönbözőbb irányból érkező forrásokat egységesítik a vizuális művészetekben is. E mélyre ható átalakulás legfőbb folyamatait kísérli meg nyomon követni könyvünk, a Deltatáj."

Szerzők: Kozák Csaba, Wehner Tibor, Záborszky Gábor

Balassi Kiadó, 2009

Záborszky Gábort megkülönböztetett figyelemre teszik méltóvá a különféle művészeti ágazatokat – festészetet, grafikát, szobrászatot, üvegművészetet, formatervezést – alkalmazó munkái, sajátos és különös anyagválasztása, műveinek monumentalitása. 1992 és 2007 között készült művei közösségi rendeltetésű terekben és a magánszférában egyaránt megjelennek, s szervesen ágyazódnak életművébe.

A két tanulmány magyar és angol nyelven olvasható a kötetben.

Szerző: Hannes Böhringer

Fordította: Tillmann J. A., Nádori Lídia

Balassi Kiadó, 2006

Hannes Böhringer a kortárs német filozófia jelentékeny alakja, aki hazájában a művészetfilozófia élvonalbeli művelőjének számít, de tanított az Egyesült Államokban és Párizsban is. Magyarul megjelent könyvei és számos esszéje révén a hazai közönség előtt is jól ismert, írásai rendszeresen olvashatók a művészeti és irodalmi, valamint építészeti lapokban is. E könyv a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán tartott előadássorozatán alapul. Ebben olyan művészeti fejlemények transzparens elemzését adja, amelyek meghatározó érvénnyel vannak jelen a mai világkultúrában (a fluxus, a filozófiai életművészet, az amerikai mitológia a western világában). Szokatlan összefüggésekben mozgó gondolkodásának köszönhetően a mai szellemi folyamatok rendkívül áttetszően tárulnak föl. Tömör és egyszerű stílusánál fogva könyve egyaránt számíthat a filozófia, valamint a művészet iránt érdeklődő olvasók és a szakmai közönség érdeklődésére. 

Szerkesztette: Bartha-Kovács Katalin, Szécsényi Endre

L’Harmattan Kiadó, 2011

A tudom-is-én-micsoda – a nescio quid, a non so che, az el no sé qué, a je ne sais quoi vagy az I know not what stb. – kifejezés valamikor a XVII. század utolsó harmadában sűrűsödik össze divatos társalgási fordulatból önálló fogalommá. Filozófiai, teológiai, retorikai, művészetkritikai, morálfilozófiai és protoesztétikai beszédmódok kereszteződésében formálódik. E kötetben egyrészt XVII–XVIII. századi szerzők – Félibientől Bouhours és Feijóo atyán át Montesquieu-ig – a tudom-is-én-micsoda témáját tárgyaló forrásszövegei olvashatók; másrészt tanulmányok, amelyek e fogalom sok szálon futó, bonyolult értelmezési hagyományának néhány lehetséges megközelítésével szolgálnak. Az elemzések zöme a művészetelméleti vagy esztétikai szempontot hangsúlyozza, amit az is indokol, hogy a tudom-is-én-micsoda kikristályosodott és bevett tartalmi elemeit még ott találjuk Immanuel Kant vagy Friedrich Schiller esztétikájában is, miközben magát a kifejezést már régen nem használják a filozófiai irodalomban a XVIII. század végén.

Szerző: Hornyik Sándor

L’Harmattan Kiadó, 2011

E kötet alapvetően a művészet és a művészettörténet helyéről szól korunk vizuális kultúrájában, amely műalkotások, filmek és elektronikus tartalmak formájában képekkel látja el az információs társadalom szubjektumát. Az élvezeti cikké és politikai eszközzé váló képek termelése és fogyasztása pedig már nem pusztán értelmezés kérdése. Mindazonáltal a vizuális kultúra – elméleti és gyakorlati eseteken keresztül bemutatott – diskurzusának ismerete kiváló használati útmutató lehet a képek működésének megértéséhez is.

Szerző: Jernyei Kiss János

Gondolat Kiadó, 2009

A kismonográfia az 1772-ben felszentelt váci székesegyház Maulbertsch által készített freskóegyüttesét állítja a középpontba. A szerző történelmi, művészettörténeti és teológiai kontextusba ágyazva elemzi a műalkotást, feltárva azokat a befogadói, esztétikai és teológiai szempontokat, amelyek a művészi kompozíció hátterében állhattak.

Szerző: Havasréti József

Gondolat Kiadó, 2009

A kötet írásai a magyar underground, illetve neoavantgárd kultúra irányzataival és műfajaival (filmművészet, kapcsolatművészet, művészújságok, esszé és kísérleti irodalom stb.), valamint kiemelkedő alkotóinak (Bódy Gábor, Hajas Tibor, Erdély Miklós, Molnár Gergely, Galántai György, Tábor Ádám és mások) tevékenységével foglalkozik. Az egyes tanulmányok külön hangsúlyt helyeznek a tágabban értelmezett médiumok, a szövegek és az életszcénák kapcsolódási pontjaira, figyelembe véve, hogy a hazai avantgárd mozgalmak is fontosnak tartották az "élet" (a mindennapi élet, az életstílusok, életterek) és a "művészet" közötti határok lebontását. A kötet elemzéseiben előtérbe kerülnek azok a törekvések is, melyek kapcsolatot kívántak létrehozni a magyar avantgárd és underground kultúrát egyaránt jellemző hermetikus-ezoterikus hagyományok, valamint a kommunikáció-, illetve a médiaelmélet, a jelelmélet és a nyelvészet racionális hagyományai között.

Szerző: Darida Veronika

L’Harmattan Kiadó, 2009

Ez a kötet megszólító tekintetek viszonzásaként született. A kötetben szereplő (fenomenológiai és esztétikai) megközelítések célja, hogy önmagukon túlra más szövegek és képek felé irányítsák a figyelmet. Mi kapcsolja mégis össze ezeket a szétágazó utakat? Bizonyos váratlan találkozások. A vizsgált művekben (filozófiai írásokban, festményekben, színházi előadásokban) megmutatkozó hasonló szándékok, igények, törekvések. A kiválasztott alkotók (francia fenomenológusok és gondolkodók: Sartre, Merleau-Ponty, Lévinas, Blanchot, Deleuze, Derrida, Michel Henry, Chrétien, Maldiney; valamint színházi emberek: Artaud, Régy, Novarina, Tanguy, Koltès és Lagarce) problémafelvetéseiben és válasz-kísérleteiben felfedezhető egyezések.

Szerkesztette: Sümegi György

L’Harmattan Kiadó, 2009

A magyarországi klasszikus, az első világháború előtt létesített művésztelepek (Nagybánya:1896, Gödöllő: 1901, Szolnok: 1901) sorában a kecskeméti (1909)a nagybányaival szerves összefüggésben jött létre, ám attól eltérő komplexitásban (festőiskola, szőnyegszövő) dolgozott.

A Nagybányáról Kecskemétre került új törekvésű festők, a neósok művei,egyes alkotók épületdíszítési kapcsolódásai, a modernek és maradiak, a neósok és konzervatívok harca, Kassák Lajos és köre,az első világháború, 1918 és 1919 történelmi megrázkódtatásai e dokumentumgyűjtemény tükrében minden korábbinál karakteresebben,élesebb kontúrokkal rajzolják elénk a Kecskeméti Művésztelep történetét. Ennek első, művészettörténeti értékelések szerint legfontosabb korszakát,az alapítástól a majdnem-megszűnéséig mutatja be a maga valóságában, a dokumentumok erejével és kendőzetlen őszinteségével ez az összeállítás, megidézve emlékét annak a fontos képzőművészeti intézménynek, amelyet 100 évvel ezelőtt alapítottak.

Szerző: Gróf Ferenc

L’Harmattan Kiadó, 2005

Első reggel. Lokális Navigációs Rendszer bekapcsol: canal Saint-Martin, place Sainte-Marthe, Belleville, Ménilmontant, Barbés. Hausmann báró városnegyedeit kerülni kell, ha lehet. Ott csak dolgozni és bámészkodni szabad. Puritán használati útmutató egy városhoz, de működik. Fogást taláni így is nehéz ezen a "Paris" nevezetű monoliton. Mit keres a Louvre udvarán egy (sőt, négy!) piramis? Egyszerű a válasz: ennél élet- (vagy valóság-) hűbb modellel nem ábrázolhatták volna Párizst. A piramis felületén rohangálhatunk, mint a veszett termeszek, kapirgálhatjuk, firkálgathatjuk, szánkózhatunk az éleken, egy adott szezonban combunk közé szoríthatjuk akár még a csúcsdíszt is. (Négyzet alapú gúla karácsonyfa-jelmezben.) De kimozdítottan? A helyéről?! Hogyan találjunk fogást egy ismeretlen urbanisztikai szisztémán? Falmászók előnyben.

Szerző: Szécsényi Endre

L’Harmattan Kiadó, 2009

A kötetben olvasható eszmetörténeti tanulmányok a korai tizennyolcadik század és a múlt század hetvenes évei közötti időszakból veszik témáikat. Lord Shaftesburytõl Hannah Arendtig olyan szerzők írásait elemzik, akiknél az esztétikai fogalmak és a morál-, vallás- vagy politikafilozófiai elgondolások kölcsönösen megvilágítják egymást. Szépség és fenség, szabadság és humor, szerelem és barátság, ízlés és képzelet, játék és cselekvés kérdései merülnek fel újra és újra különböző korszakokban és kontextusokban; értelmezéseik árnyaltabb képet kívánnak nyújtani az európai modernség néhány fontos aspektusáról.

Szerző: Kisbali László

Szerkesztette: Szécsényi Endre

L’Harmattan Kiadó, 2009

Ez a könyv – néhány kéziratos teoretikus levél és rádióbeszélgetés mellett – Kisbali László (1954–2009) filozófus, esztéta, művelődéstörténész és „hiperkritikus”olvasó összegyűjtött s még életében folyóiratokban publikált írásait tartalmazza. Ezek a könnyű kézzel, vibráló szellemességgel megírt szövegek, amelyek egyúttal a filológia és a filozófia összhangját megteremtő mintadarabok is, éppen formai könnyedségük okán számtalan hasonló, nagy rutinnal megírt szöveget feltételeznek, amelyek azonban az önmagával szemben is kérlelhetetlenül kritikus szerző „szelekciói” miatt megíratlanok maradtak. A nem-írás így lehetett Kisbali jellegzetes személyiségjegye. Mert hiszen ahhoz, hogy valaki jól ismert, jó nem-író lehessen, valamit, s lehetőleg magas színvonalon, azért írnia kell. Szomorú kényszerűséggel hárul erre a könyvre a feladat, hogy mindazt a gondolkodói sokszínűséget és gazdagságot felidézze, amit az élőszóban – lenyűgöző egyetemi előadásokon és baráti beszélgetéseken – kifejtett „megíratlan könyvek” s egy elragadó személyiség gesztusai jelentettek.

Szerző: Darida Veronika

L’Harmattan Kiadó, 2009

A könyv láthatatlan középpontjában Louis Marin két posztumusz műve áll: a Fenséges Poussin és a Philippe de Champaigne, avagy a rejtőzködő jelenlét.

Louis Marin (1931-1992) művészettörténész, szemiológus, esztéta, a párizsi EHESS oktatója volt. Főbb kutatási területei: a reprezentáció kérdésköre, kép és írás egymásra vonatkozása, a klasszikus festészet elmélete. Általunk elemzett két művében a szerző Poussin és Champaigne képeit együtt „olvassa” Montaigne és Pascal, Corneille és Racine szövegeivel. A XVII. század a modern francia esztétika „forrásvidéke”: a művészetkritika, a festményekről való beszéd kezdete. A reprezentáció klasszikus elméletének kidolgozását végigkíséri a reprezentáció kritikája. Az ábrázolás kérdései a megjelenő rejtélyéhez vezetnek.

Marin képelemzéseit nyomon követve azt reméljük, hogy mind a XVII. mind a XX. század esztétikája iránt érdeklődők számára érdekes és fontos lehet ezeknek a töredékességükben is teljesnek tekinthető (Marin törekvéseit összegző) szövegeknek az ismerete.

Szerző: Lantos Gábor

Dialóg Campus Kiadó, 2000

A szimmetriáknak komoly és sokrétű szerepük van életünkben, ha ez nem is mindig olyan nyilvánvaló. E könyv megkísérel rendet teremteni a sokféle szimmetria között, vizsgálja a szimmetrikusság okait és következményeit. Keresi a szerves kapcsolatokat a rendszerelmélettel, hiszen a rendszerminőség és a szimmetrikusság ugyanannak a dolognak a két oldala. Példáit a természettudományok, a humán tudományok és a művészetek különböző területeiről hozza. Nem öncélú ez a vizsgálódás. A NAT szemléletében is súlyponti szerepet kapott pedagógiai integráció alapjaihoz járul hozzá a szimmetriák területéről. E könyvet ajánljuk bármely szakterület pedagógusainak, leendő pedagógusainak és minden érdeklődőnek, akiket izgatnak a világunkat létrehozó és működésben tartó alapelvek, a különböző, egymástól látszólag független jelenségek közötti összefüggések.