Művészettörténet

A zarándoktemplom kialakítása és kegyszobrának kultusza a 18. században

Szerző: Serfőző Szabolcs

Balassi Kiadó, 2012

A Nyitra megyei Sasvár (Šaštín) Magyarország és a Habsburg Monarchia egyik legismertebb búcsújáróhelye volt a 18. században, melyet évente több mint százezer zarándok keresett fel, olykor igen távoli vidékekről is. A kötet monografikus igénnyel dolgozza fel az egykor a pálos rend által gondozott kegyhely barokk kori történetét a kultusz kezdetétől, 1732-től a rend feloszlatásáig, 1786-ig. A könyv párhuzamosan mutatja be a téma művészet- és kultusztörténeti vonatkozásait, Sasvár példáján mintegy esettanulmányként demonstrálva, hogyan ágyazódott be a barokk társadalom majd minden rétegét átfogó képkultusz a korabeli kultúrába. A szerző művészettörténész, akinek érdeklődését és szemléletét néprajzi-antropológiai stúdiumai is formálták.

Harmadik kiadás

Szerző: Bálványos Huba

ELTE Eötvös Kiadó, 2011

A könyv a tárgyi környezet kultúrájával és esztétikájával foglalkozik. Külön tárgyalja a képzőművészeti alkotások esztétikai kérdéseit, bevezet a műelemzés alapismereteibe. Példákkal és képekkel gazdagon illusztrálva ismerteti azokat a módszereket, amelyeket az esztétikai-művészeti neveléssel foglalkozó pedagógusok munkájuk során alkalmazhatnak. A négyéves tanítóképzés tantervében új területként jelentkezik e témakör. A kötet szerves folytatása az elmúlt évben megjelent Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció című könyvnek.

Szerző: Török Tamara

L’Harmattan Kiadó, 2011

Carlo Goldoni a XVIII. század egyik legjelentősebb komédiaszerzője és színházreformere. Harmincéves velencei színházi működése során a commedia dell’arte és a költői-realista darabok között hatalmas utat jár be. Színházi működése elválaszthatatlan a korabeli Velencétől és annak pezsgő színházi életétől, a velencei színházak és színházi szerzők közötti kíméletlen rivalizálástól. Goldoni ízig-vérig színházi ember volt: darabjai megírása után részt vett azok színpadra állításában,három társulattal is együttműködött háziszerzőként, pontosan ismerte a társulatok működési mechanizmusait, a színészek képességeit, lehetséges munkamódszereit és személyiségét. A könyv a velencei színházi környezettel való folyamatos kölcsönhatást végigkísérve értelmezi Goldoni színházi reformját, és a függelékben található szinopszisgyűjteménnyel további segítséget kíván nyújtani a Goldoni-életműben való eligazodáshoz.

Szerző: Aknai Tamás

Dialóg Campus Kiadó, 2011

"Félelemmel vegyes csodálatot ébresztett bennem a felismerés: világunkban a „megformáltság” egyetemes érvényűvé vált. Ebből következik, hogy a látással birtokba vehető környezet külső és belső tágasságának kísérőjelenségeként radikálisan megváltoztak a művészi kreativitás keretei.

Ellenállhatatlan késztetést éreztem a „kortárs” vizuális művészetek céljában, feladatkörében lejátszódó átrendeződések megfigyelésére. Észre kellett vennem, hogy a tartalombővülések, formai, technikai újdonságok, a kommunikáció „klímaváltozása” a művészetek mindeddig „másra rendelt” közegében a mindennapi élet organikus és mesterséges szervezeteivel közeli kapcsolatot építettek ki. Éspedig úgy, hogy eközben az egyre inkább összefonódó művészi kifejezés-, és jelzésformákban az önfelmérés és önértékelés is állandósult, formaalkotó szükségletté vált.

Az egyidejű és egyetemes érvényű tendenciák az egyéni és intézményi kommunikáció adott rendszereit felhasználva a legkülönbözőbb irányból érkező forrásokat egységesítik a vizuális művészetekben is. E mélyre ható átalakulás legfőbb folyamatait kísérli meg nyomon követni könyvünk, a Deltatáj."

Szerzők: Kozák Csaba, Wehner Tibor, Záborszky Gábor

Balassi Kiadó, 2009

Záborszky Gábort megkülönböztetett figyelemre teszik méltóvá a különféle művészeti ágazatokat – festészetet, grafikát, szobrászatot, üvegművészetet, formatervezést – alkalmazó munkái, sajátos és különös anyagválasztása, műveinek monumentalitása. 1992 és 2007 között készült művei közösségi rendeltetésű terekben és a magánszférában egyaránt megjelennek, s szervesen ágyazódnak életművébe.

A két tanulmány magyar és angol nyelven olvasható a kötetben.

Szerző: Hannes Böhringer

Fordította: Tillmann J. A., Nádori Lídia

Balassi Kiadó, 2006

Hannes Böhringer a kortárs német filozófia jelentékeny alakja, aki hazájában a művészetfilozófia élvonalbeli művelőjének számít, de tanított az Egyesült Államokban és Párizsban is. Magyarul megjelent könyvei és számos esszéje révén a hazai közönség előtt is jól ismert, írásai rendszeresen olvashatók a művészeti és irodalmi, valamint építészeti lapokban is. E könyv a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán tartott előadássorozatán alapul. Ebben olyan művészeti fejlemények transzparens elemzését adja, amelyek meghatározó érvénnyel vannak jelen a mai világkultúrában (a fluxus, a filozófiai életművészet, az amerikai mitológia a western világában). Szokatlan összefüggésekben mozgó gondolkodásának köszönhetően a mai szellemi folyamatok rendkívül áttetszően tárulnak föl. Tömör és egyszerű stílusánál fogva könyve egyaránt számíthat a filozófia, valamint a művészet iránt érdeklődő olvasók és a szakmai közönség érdeklődésére. 

Szerző: Bálványos Huba

Balassi Kiadó, 1998

A könyv a művészeti és nem művészeti esztétikum fogalomrendszerével, a tárgyi környezet kultúrájával és esztétikájával foglalkozik. Külön tárgyalja a képzőművészeti alkotások esztétikai kérdéseit, bevezet a műelemzés alapismereteibe. Példákkal és képekkel gazdagon illusztrálva ismerteti azokat a módszereket, amelyeket az esztétikai-művészeti neveléssel foglalkozó pedagógusok munkájuk során alkalmazhatnak. A négyéves tanítóképzés tantervében új területként jelentkezik e témakör. A kötet szerves folytatása az elmúlt évben megjelent Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció című könyvnek. 

Szerkesztette: Bartha-Kovács Katalin, Szécsényi Endre

L’Harmattan Kiadó, 2011

A tudom-is-én-micsoda – a nescio quid, a non so che, az el no sé qué, a je ne sais quoi vagy az I know not what stb. – kifejezés valamikor a XVII. század utolsó harmadában sűrűsödik össze divatos társalgási fordulatból önálló fogalommá. Filozófiai, teológiai, retorikai, művészetkritikai, morálfilozófiai és protoesztétikai beszédmódok kereszteződésében formálódik. E kötetben egyrészt XVII–XVIII. századi szerzők – Félibientől Bouhours és Feijóo atyán át Montesquieu-ig – a tudom-is-én-micsoda témáját tárgyaló forrásszövegei olvashatók; másrészt tanulmányok, amelyek e fogalom sok szálon futó, bonyolult értelmezési hagyományának néhány lehetséges megközelítésével szolgálnak. Az elemzések zöme a művészetelméleti vagy esztétikai szempontot hangsúlyozza, amit az is indokol, hogy a tudom-is-én-micsoda kikristályosodott és bevett tartalmi elemeit még ott találjuk Immanuel Kant vagy Friedrich Schiller esztétikájában is, miközben magát a kifejezést már régen nem használják a filozófiai irodalomban a XVIII. század végén.

Szerző: Hornyik Sándor

L’Harmattan Kiadó, 2011

E kötet alapvetően a művészet és a művészettörténet helyéről szól korunk vizuális kultúrájában, amely műalkotások, filmek és elektronikus tartalmak formájában képekkel látja el az információs társadalom szubjektumát. Az élvezeti cikké és politikai eszközzé váló képek termelése és fogyasztása pedig már nem pusztán értelmezés kérdése. Mindazonáltal a vizuális kultúra – elméleti és gyakorlati eseteken keresztül bemutatott – diskurzusának ismerete kiváló használati útmutató lehet a képek működésének megértéséhez is.

Szerző: Jernyei Kiss János

Gondolat Kiadó, 2009

A kismonográfia az 1772-ben felszentelt váci székesegyház Maulbertsch által készített freskóegyüttesét állítja a középpontba. A szerző történelmi, művészettörténeti és teológiai kontextusba ágyazva elemzi a műalkotást, feltárva azokat a befogadói, esztétikai és teológiai szempontokat, amelyek a művészi kompozíció hátterében állhattak.

Szerző: Havasréti József

Gondolat Kiadó, 2009

A kötet írásai a magyar underground, illetve neoavantgárd kultúra irányzataival és műfajaival (filmművészet, kapcsolatművészet, művészújságok, esszé és kísérleti irodalom stb.), valamint kiemelkedő alkotóinak (Bódy Gábor, Hajas Tibor, Erdély Miklós, Molnár Gergely, Galántai György, Tábor Ádám és mások) tevékenységével foglalkozik. Az egyes tanulmányok külön hangsúlyt helyeznek a tágabban értelmezett médiumok, a szövegek és az életszcénák kapcsolódási pontjaira, figyelembe véve, hogy a hazai avantgárd mozgalmak is fontosnak tartották az "élet" (a mindennapi élet, az életstílusok, életterek) és a "művészet" közötti határok lebontását. A kötet elemzéseiben előtérbe kerülnek azok a törekvések is, melyek kapcsolatot kívántak létrehozni a magyar avantgárd és underground kultúrát egyaránt jellemző hermetikus-ezoterikus hagyományok, valamint a kommunikáció-, illetve a médiaelmélet, a jelelmélet és a nyelvészet racionális hagyományai között.

Szerző: Drozdik Orsolya

Gondolat Kiadó, 2006

Aktrajzolás közben értettem meg, hogy a férfiak másként látják és ábrázolják a női testet, mint a nők. A férfiak szemében a nő teste erotikus tárgy, míg a nő azonosul vele. Ettől kezdve tudatosan törekedtem a normatív rendszer mélyén rejtőzködő egyetemes mitológia felforgatására, hogy individuális mitológiámnak helyet teremthessek. Az Individuális mitológiát 1975-ben választottam tervezett sorozatom címéül.

Szerző: Darida Veronika

L’Harmattan Kiadó, 2009

Ez a kötet megszólító tekintetek viszonzásaként született. A kötetben szereplő (fenomenológiai és esztétikai) megközelítések célja, hogy önmagukon túlra más szövegek és képek felé irányítsák a figyelmet. Mi kapcsolja mégis össze ezeket a szétágazó utakat? Bizonyos váratlan találkozások. A vizsgált művekben (filozófiai írásokban, festményekben, színházi előadásokban) megmutatkozó hasonló szándékok, igények, törekvések. A kiválasztott alkotók (francia fenomenológusok és gondolkodók: Sartre, Merleau-Ponty, Lévinas, Blanchot, Deleuze, Derrida, Michel Henry, Chrétien, Maldiney; valamint színházi emberek: Artaud, Régy, Novarina, Tanguy, Koltès és Lagarce) problémafelvetéseiben és válasz-kísérleteiben felfedezhető egyezések.

Szerkesztette: Sümegi György

L’Harmattan Kiadó, 2009

A magyarországi klasszikus, az első világháború előtt létesített művésztelepek (Nagybánya:1896, Gödöllő: 1901, Szolnok: 1901) sorában a kecskeméti (1909)a nagybányaival szerves összefüggésben jött létre, ám attól eltérő komplexitásban (festőiskola, szőnyegszövő) dolgozott.

A Nagybányáról Kecskemétre került új törekvésű festők, a neósok művei,egyes alkotók épületdíszítési kapcsolódásai, a modernek és maradiak, a neósok és konzervatívok harca, Kassák Lajos és köre,az első világháború, 1918 és 1919 történelmi megrázkódtatásai e dokumentumgyűjtemény tükrében minden korábbinál karakteresebben,élesebb kontúrokkal rajzolják elénk a Kecskeméti Művésztelep történetét. Ennek első, művészettörténeti értékelések szerint legfontosabb korszakát,az alapítástól a majdnem-megszűnéséig mutatja be a maga valóságában, a dokumentumok erejével és kendőzetlen őszinteségével ez az összeállítás, megidézve emlékét annak a fontos képzőművészeti intézménynek, amelyet 100 évvel ezelőtt alapítottak.

Szerző: Gróf Ferenc

L’Harmattan Kiadó, 2005

Első reggel. Lokális Navigációs Rendszer bekapcsol: canal Saint-Martin, place Sainte-Marthe, Belleville, Ménilmontant, Barbés. Hausmann báró városnegyedeit kerülni kell, ha lehet. Ott csak dolgozni és bámészkodni szabad. Puritán használati útmutató egy városhoz, de működik. Fogást taláni így is nehéz ezen a "Paris" nevezetű monoliton. Mit keres a Louvre udvarán egy (sőt, négy!) piramis? Egyszerű a válasz: ennél élet- (vagy valóság-) hűbb modellel nem ábrázolhatták volna Párizst. A piramis felületén rohangálhatunk, mint a veszett termeszek, kapirgálhatjuk, firkálgathatjuk, szánkózhatunk az éleken, egy adott szezonban combunk közé szoríthatjuk akár még a csúcsdíszt is. (Négyzet alapú gúla karácsonyfa-jelmezben.) De kimozdítottan? A helyéről?! Hogyan találjunk fogást egy ismeretlen urbanisztikai szisztémán? Falmászók előnyben.

Szerző: Szécsényi Endre

L’Harmattan Kiadó, 2009

A kötetben olvasható eszmetörténeti tanulmányok a korai tizennyolcadik század és a múlt század hetvenes évei közötti időszakból veszik témáikat. Lord Shaftesburytõl Hannah Arendtig olyan szerzők írásait elemzik, akiknél az esztétikai fogalmak és a morál-, vallás- vagy politikafilozófiai elgondolások kölcsönösen megvilágítják egymást. Szépség és fenség, szabadság és humor, szerelem és barátság, ízlés és képzelet, játék és cselekvés kérdései merülnek fel újra és újra különböző korszakokban és kontextusokban; értelmezéseik árnyaltabb képet kívánnak nyújtani az európai modernség néhány fontos aspektusáról.

Szerző: Kisbali László

Szerkesztette: Szécsényi Endre

L’Harmattan Kiadó, 2009

Ez a könyv – néhány kéziratos teoretikus levél és rádióbeszélgetés mellett – Kisbali László (1954–2009) filozófus, esztéta, művelődéstörténész és „hiperkritikus”olvasó összegyűjtött s még életében folyóiratokban publikált írásait tartalmazza. Ezek a könnyű kézzel, vibráló szellemességgel megírt szövegek, amelyek egyúttal a filológia és a filozófia összhangját megteremtő mintadarabok is, éppen formai könnyedségük okán számtalan hasonló, nagy rutinnal megírt szöveget feltételeznek, amelyek azonban az önmagával szemben is kérlelhetetlenül kritikus szerző „szelekciói” miatt megíratlanok maradtak. A nem-írás így lehetett Kisbali jellegzetes személyiségjegye. Mert hiszen ahhoz, hogy valaki jól ismert, jó nem-író lehessen, valamit, s lehetőleg magas színvonalon, azért írnia kell. Szomorú kényszerűséggel hárul erre a könyvre a feladat, hogy mindazt a gondolkodói sokszínűséget és gazdagságot felidézze, amit az élőszóban – lenyűgöző egyetemi előadásokon és baráti beszélgetéseken – kifejtett „megíratlan könyvek” s egy elragadó személyiség gesztusai jelentettek.

Szerző: Darida Veronika

L’Harmattan Kiadó, 2009

A könyv láthatatlan középpontjában Louis Marin két posztumusz műve áll: a Fenséges Poussin és a Philippe de Champaigne, avagy a rejtőzködő jelenlét.

Louis Marin (1931-1992) művészettörténész, szemiológus, esztéta, a párizsi EHESS oktatója volt. Főbb kutatási területei: a reprezentáció kérdésköre, kép és írás egymásra vonatkozása, a klasszikus festészet elmélete. Általunk elemzett két művében a szerző Poussin és Champaigne képeit együtt „olvassa” Montaigne és Pascal, Corneille és Racine szövegeivel. A XVII. század a modern francia esztétika „forrásvidéke”: a művészetkritika, a festményekről való beszéd kezdete. A reprezentáció klasszikus elméletének kidolgozását végigkíséri a reprezentáció kritikája. Az ábrázolás kérdései a megjelenő rejtélyéhez vezetnek.

Marin képelemzéseit nyomon követve azt reméljük, hogy mind a XVII. mind a XX. század esztétikája iránt érdeklődők számára érdekes és fontos lehet ezeknek a töredékességükben is teljesnek tekinthető (Marin törekvéseit összegző) szövegeknek az ismerete.

Szerző: Lantos Gábor

Dialóg Campus Kiadó, 2000

A szimmetriáknak komoly és sokrétű szerepük van életünkben, ha ez nem is mindig olyan nyilvánvaló. E könyv megkísérel rendet teremteni a sokféle szimmetria között, vizsgálja a szimmetrikusság okait és következményeit. Keresi a szerves kapcsolatokat a rendszerelmélettel, hiszen a rendszerminőség és a szimmetrikusság ugyanannak a dolognak a két oldala. Példáit a természettudományok, a humán tudományok és a művészetek különböző területeiről hozza. Nem öncélú ez a vizsgálódás. A NAT szemléletében is súlyponti szerepet kapott pedagógiai integráció alapjaihoz járul hozzá a szimmetriák területéről. E könyvet ajánljuk bármely szakterület pedagógusainak, leendő pedagógusainak és minden érdeklődőnek, akiket izgatnak a világunkat létrehozó és működésben tartó alapelvek, a különböző, egymástól látszólag független jelenségek közötti összefüggések.

Szerzők: Gordon Eszter, Virág Judit

Korona Kiadó, 2004

Műtárgy-kereskedelem, galéria, aukció, gyűjtés, restaurálás, hamisítás ezek a könyv kulcsszavai. A művészettörténész szerző az egyik leghíresebb galériatulajdonos, amellett, hogy a témát teljesen átfogó, hasznos kézikönyvet készített kezdőknek és haladóknak, izgalmas sztorikat is közöl, rengeteg fotóval illusztrálva.

Szerző: Szabó Antónia

Napkút Kiadó, 2014

Mint a cím is sejtetni engedi, egyfajta kincskeresésre indulunk. Ékességek nyomvonalán haladva keresünk láncolatokat és kapcsolódásokat tárgyi hagyatékok, múltunk s az égi tartomány között. A könyvön végigvonuló gondolatsor gerincét a szilágysomlyói ékszerek szolgáltatják, melyből számtalan tárgyi és értelmezési leágazás születik. A képanyagban találkozhatunk mezopotámiai, szkíta, etruszk, hun, honfoglalás kori és mai magyar népművészeti alkotásokkal. Miközben földrajzi, történeti, nyelvészeti, mitológiai, vagy éppen kozmikus szempontokat vonunk be, számos káprázatos műremekkel ismerkedhetünk meg.

Fő szempont, hogy a műalkotásokra úgy tekintsünk mint üzenet-közvetítőkre, mert hiszünk abban, hogy megalkotóik a hallatlanul nagy mesterségbeli felkészültségen túl tudásanyagot is sűrítettek remekműveikbe, és a szemgyönyörködtető látvány mellett szellemi-lelki tartalmakkal gazdagították azokat.

Évszázadok művészete sorozat

Szerző: Victoria Charles

Ventus Libro Kiadó, 2008

A reneszánsz Itáliából indult el a 14. század végén, s a 16. század második felére egész Európában elterjedt. Számtalan művész kezdett kísérletezni a festészet, a szobrászat és az építészet terén. E művészi korszak az eszményi és a tényleges, a szent és a profán egyidejű ábrázolásával olyan vonatkoztatási keretet jelölt ki, amely a következő négy évszázadban meghatározta Európa művészetét.

Szerző: Aknai Tamás

Dialóg Campus Kiadó, 2001

Az egyetemes művészettörténet jelzett korszakát (1945-1980) tankönyvekből nem lehet elsajátítani, mert nincsenek. A könyv kiadása tehát a magyar művelődés és felsőoktatás történetében is korszakos fontosságú volna, hiszen az első kísérlet arra, hogy globális felmérés alapján megformált rendszerezésben jelenjen meg a modern kor utolsó szakaszának művészet- és építészettörténete. Az a korszak - aminek festői, szobrászati és építészeti műveit a tankönyv számba veszi - a források megnevezése szerint az ún. késői modernség korszaka. A műalkotás termelt luxuscikk lett, melynek egyedisége piacszerűen hozza létre a kulturális érték új koncepcióját.