A BŰNÖSSÉG KÉRDÉSE; SZERVEZETT BŰNÖSSÉG ÉS EGYETEMES FELELŐSSÉG

Karl Jaspers 1945-ben térhetett vissza professzorként arra a heidelbergi egyetemre, ahonnan a nemzetiszocialista rezsim 1937-ben eltávolította. Visszatérése után a bűnösség kérdésének szentelte első egyetemi kurzusát; az 1946 januárjában és februárjában megtartott előadásokat még ugyanebben az évben könyv formában is megjelentette. A német filozófusok közül Jaspers volt az, aki elsőként nézett szembe a bűnösség kérdésével, azzal, hogy a németség mennyiben tekinthető felelősnek mindazért, ami 1933 és 1945 között kezdetben csak Németországban, aztán – a világháború kitörése után – szerte Európában történt. Jaspers merész számvetésére egyaránt jellemző a mélységes felháborodás, a totalitárius uralom szenvedélyes elítélése, valamint a felelősségteljes, a jövőbe is tekintő gondolkodás precizitása, higgadtsága.

A filozófus négyféle fajtáját különíti el a bűnösségnek: büntetőjogi, politikai, morális és metafizikai bűnösség. Meglátása szerint az egyes ember politikai felelősséggel tartozik azon bűnökért, melyeket saját állama követ el, de ez nem azonos a szokásos értelemben vett „kollektív bűnösséggel”. A bűnösség megvallása mellett Jaspers nagy figyelmet szentel a németség szellemi újjászületése, a megújhodás lehetőségének.
A kötetben helyet kapott Hannah Arendt hasonló témájú tanulmánya is, ennek szemléletmódja azonban – a kollektív bűn vonatkozásában – több ponton különbözik Jaspersétől. E kötet a második világháború befejeződésének 70. évfordulója alkalmából jelenik meg.

A kötet adatai:
Formátum: 125 x 195 mm
Megjelenés éve: 2015
Terjedelem: 224 oldal