FELNŐTTKÉNT AZ ISKOLAPADBAN

A modern világban a tudást gyakran az iskolázottság fogalmával azonosítják, és a megszerzett végbizonyítványok, végzettségek, diplomák, ritkábban az elvégzett iskolai osztályok számával mérik. Az iskolai végzettség, a szakképzettség az általános társadalmi státusz mellett a munkaerő-piaci esélyeket és pozíciókat is meghatározza. A képzettség azonban sok esetben nem egyenes ívű tanulói pálya eredménye, több töréspont, kisebb-nagyobb szünet iktatódik be e „karrierbe”. Az elmulasztott lehetőségek pótlására a felnőttképzésnek számos formája alakult ki, melyek lehetőséget biztosítanak a munkaerő-piaci és társadalmi integrációhoz szükséges „tőkeformák” megszerzésére.

A felnőttképzési formákba való bekapcsolódásnak különös jelentősége van az alacsony iskolai végzettségű, peremre sodródott fiatalok, felnőttek esetében. Az alacsony iskolázottság megértéséhez és a felnőttképzéssel kapcsolatos motiváltság elemzéséhez mind az egyéni, mind a társadalmi meghatározottságokat figyelembe kell venni. Olykor a felnőttképzésben való részvétel túl költséges, és túl kicsi haszonnal járó befektetésnek tűnik, másrészt az egyes programok választását nagyban befolyásolhatják divatok, az így megszerezhető tudáshoz és szakmákhoz tapadó pozitív vagy negatív értékek, létező vagy feltételezett előnyök.

A felnőttképzésben résztvevők tehát igen különböző motivációval kapcsolódnak be, s a választott képzési formák sem egységesen valószínűsítik a sikert, a magasabb társadalmi státusz elérését. Gyakran merül fel kritikaként, hogy egyes felnőttképzési programok minimális mértékben járulnak hozzá a munkaerő-piaci/társadalmi integrációhoz, fölösleges költség-, idő- és energia-befektetést jelentenek. De mi dönti el, hogy mitől lesz egy felnőttképzési forma sikeres, vagy marad csupán parkolópálya? Megfoghatók-e, mérhetők-e azok a kritériumok, amelyek a sikert valószínűsítik? Az univerzális felnőttképzés vagy a speciális szaktudást nyújtó tanfolyam garantálja-e inkább a sikeres elhelyezkedést? A kötet szerzője az érettségivel nem rendelkezők körében vizsgálja a felnőttképzés sajátosságait és munkaerő-piaci hatékonyságát.