Réges régi jogelv, hogy a büntetőjog a társadalmi és egyéni érdekek védelmében csak a legvégső eszköz lehet, a felmerülő jogsérelmeket lehetőség szerint más jogterületek által szabályozott módokon kell elhárítani. Hazánkban az Alkotmánybíróság legutóbb a 13/2014. (IV. 18.) számú határozatában fejtette ki az ultima ratio elvének lényegét akkor, amikor egy alkotmányjogi panasz nyomán bírósági határozatokat semmisített meg.
Mindez a kötetben tárgyalt gazdasági bűncselekmények tekintetében azt jelenti, hogy csak kizárólag olyan, a kötségvetést károsító, a gazdasági rendet vagy éppen a gazdasági verseny tisztaságát sértő, nagyobb tárgyi súlyú cselekmények esetében kell az állam büntetőjogi igényét érvényesíteni, ahol a polgári jogi, csődjogi, adójogi és versenyjogi szabályok és szankciók már nem nyújtanak elégséges védelmet.
A szerző a több mint egy évtizede gyakorló jogalkalmazóként dolgozó jogász biztonságával, a vizsgált témakör elmélyült ismeretével szerez tanulságos órákat a - nem éppen könnyű - téma tanulmányozására vállalkozó olvasónak. A művet a kiadó jogalkalmazóknak és jogalkotóknak, kutatóknak - de érthetősége okán - a jogkereső közönségnek is ajánlja.
A kötet adatai:
Formátum: B/5
Kötés: puhatáblás
Megjelenés éve: 2018
Terjedelem: 152 oldal