A KINCSTALÁLÁSTÓL AZ ÁSATÁSIG

"A következőkben a magyar kulturális örökségvédelem egyik - ha úgy tetszik: második - pillérének, a régészeti örökségvédelemnek kialakulását és jelenlegi rendszerének működését szeretnénk bemutatni, a tudománytörténet eredményeire alapozva, de jogi, jogtörténeti szemléletű megközelítéssel. Így elsődleges forrásaink az egykori és a ma hatályos régészeti tárgyú, vagy érdekű jogszabályok lesznek. (...) A régészeti rökségvédelem jogi normáinak többségét immár gyakran változó ágazat-, illetve feladatspecifikus törvények és rendeletek tartalmazzák: az egyes régészeti feltárási cselekmények kapcsán a különböző szereplők csak jogszabályi felhatalmazás alapján járhatnak el, ágazati jogszabályok jelölik ki számukra az alkalmazandó anyagi, eljárási és szervezeti normákat. Ismeretük éppen ezért fontos minden érintett számára." (Részlet a könyv Bevezetőjéből)

 

Kálnoki-Gyöngyössy Márton (1972) nyolc éven keresztül vett részt a régészeti örökségvédelmi jogalkotásban: megyei múzeumigazgatóként (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága: 2007–2010, 2011–2012), múzeumigazgatóként (Ferenczy Múzeum, Szentendre: 2013–2015), kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkárként (Nemzeti Erőforrás Minisztérium: 2010–2011), a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége, majd a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége elnökeként (2011–2015). Tagja volt az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kulturális Ágazati Szakmapolitikai Tanácsának (2009–2010) és a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjteményi Kollégiumának (2012–2015). Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán főállású egyetemi docensként oktat (Történeti Intézet, Történelem Segédtudományai Tanszék). A szerző az Emberi Erőforrások Minisztériuma által numizmatika, régészet, történeti muzeológia szakágakban bejegyzett kulturális szakértőként, valamint a Miniszterelnökség által régészet szakterületen nyilvántartott örökségvédelmi szakértőként is működik. Jelen munkájában — jelentős részben saját jogalkotási tapasztalataira is építve — a régészeti feltárási jog hazai történetét és hatályos szabályozását mutatja be, a kincstalálástól a régészeti feltárások jogáig.

 

Tartalomjegyzék:

Bevezetés

I. A régészeti feltárási jog története – a kincstalálástól az ásatás jogáig

I.1. Római jogi áttekintés – inventio thesauri

I.2. A régi magyar jog előírásai – az európai előzményektől az újkori magyar szabályozásig

I.3. A kodifikációk kora (1867-1944)

I.4. A szocialista időszak szabályozásai (1949-1989)

I. A rendszerváltozás után (1990-2010)

I.6. „Rezsicsökkentés” a régészeti örökségvédelemben (2010-2015)

Exkurzus: újabb rendszerszintű átalakítások (2016)

 

II. A feltárási jog hatályos szabályozása

II.1. Általában a régészeti leletekről, a lelőhelyekről és azok védelméről

II.2. A régészeti leletek tulajdonjoga és a „kincstalálás”

II.3. Régészeti örökségvédelem – az ágazati irányítás rendszere

II.3.1. A Forster Gyula Nemzeti örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ

II.3.1.1. A Forster Központ régészeti örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatai

II.3.1.2. A Forster Központ régészeti örökségvédelemmel kapcsolatos nem hatósági feladatai

II.3.2. Az Ásatási Bizottság

II.3.3. Az örökségvédelmi hatóság

II.3.4. A települési önkormányzatok régészeti örökséggel kapcsolatos feladatai (örökségvédelmi hatástanulmány, településfejlesztési koncepció és stratégia)

II.3.5. Régészeti szakértők

II.3.5.1. Régészeti szakértő (örökségvédelmi terület)

II.3.5.2. Régészeti szakértő (múzeumi terület)

II.4. Feltárási és leletbefogadási joggal rendelkező intézmények

II.4.1. Régészeti feltárás végzésére jogosult intézmények

II.4.2. Leletbefogadásra jogosult intézmények

II.4.3. A régészeti akkreditáció – akkreditált intézmény, akkreditált szervezet

II.5. A régészeti feltárások egyes formái

II.5.1. A bejelentésköteles (nem engedélyköteles) régészeti tevékenységek

II.5.1.1. A műszeres lelőhely-felderítés

II.5.1.2. A régészeti megfigyelés

II.5.1.3. A terepbejárás

II.5.1.4. Az előzetes régészeti dokumentáció készítése során végzett próbafeltárás

II.5.1.5. A mentő feltárás

II.5.2. Az engedélyköteles régészeti feltárási tevékenységek

II.5.2.1. A próbafeltárás

II.5.2.2. A megelőző feltárás

II.5.2.3. A nagyberuházáshoz kapcsolódó régészeti feladatellátás

II.5.2.4. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű közlekedési infrastruktúraberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatellátás

II.6. Az engedélyezési eljárás

II.7. A régészeti feltárás folyamata

 

III. Nevezetes magyarországi kincstalálások és jogi értékelésük

III.1. Decebál kincse

III.2. Az osztrópatakai kincsek

III.3. A szilágysomlyói kincsek

III.4. A nagyszentmiklósi kincs

III.5. A bresztováci sírleletek különös sorsa

III.6. A kunbábonyi avar kincs

III.7. A seuso-kincs

III.8. Az újfehértói aranyéremkincs

 

IV. Nemzetközi változások és azok hatása régészeti feltárási jogunkra

 

V. „Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita”

 

VI. Hivatkozott, fontosabb ágazati jogszabályok és jelentősebb módosításaik

VII. Gyakrabban idézett, illetve ajánlott irodalom

Tárgymutató