A POLÁROS FÉNY KÖRNYEZETOPTIKAI ÉS BIOLÓGIAI VONATKOZÁSAI

Az égbolt jellegzetes, felhőzöttségtől és napállástól függő polarizációs mintázata nemcsak meteorológiai, hanem biológiai szempontból is fontos. Kiváló viszonyítási irányt szolgáltat a polarizációérzékeny látórendszerű állatoknak, mikor azok más jel híján vannak. Könyvünkben részletesen tárgyaljuk ezen égi mintázat jellemzőit tiszta, derült, felhős, borult és ködös időben, füst jelenlétében, valamint teljes napfogyatkozáskor. Beszámolunk azon hőlégballonos méréseinkről is, melyek során kimutattuk a poláros ég 4. polarizálatlan (neutrális) pontjának létezését. Bemutatjuk továbbá, hogy a különböző vízirovarok (például kérészek, szitakötők, vízipoloskák, vízibogarak és bögölyök) a vízfelszínről tükröződő nap- és égboltfény vízszintes polarizációja alapján miként találják meg petéző helyüket, életterüket.

Ebben a vizet utánzó délibáb nem okoz zavart, az erősen és vízszintesen poláros fényt tükröző mesterséges felületek (például aszfaltutak, napelemtáblák, sötét autók, fényes fekete mezőgazdasági műanyag fóliák, fekete sírkövek, üvegépületek és kőolajtavak) azonban vízfelszínt utánozva megtévesztik és vonzzák e polarotaktikus rovarokat. A könyvből kiderül, hogy az előbbi jelenségeken alapuló poláros fényszennyezés csökkentésének egyik trükkje a zebráktól is elleshető, és hogy miként működnek a fénypolarizációs bögölycsapdák. Részletesen utánajárunk azon hipotézisnek is, miszerint a viking hajósok borult és ködös időben napkőkristályokat és az égboltfény lineáris polarizációját használva tájékozódhattak a nyílt tengeren.

A kötet adatai:

Kötés: kartonált

Megjelenés éve: 2016

Terjedelem: 486 oldal