Az itt olvasható írások többsége a két világháború közötti és közvetlenül azt követő irodalom-, művelődés- és eszmetörténet több fejezetét idézi fel három, a korban más-más szempontból meghatározó szerző révén. A kötet első részében Kodolányi János életének, életművének fontos elemei kerülnek középpontba, legyen szó akár nnországi kapcsolatairól, akár Vízözön (Vízöntő) című regényéről, vagy levelezéséről. A Márai Sándor rövid akadémikusi pályafutására vonatkozó tanulmány nem csak az író életének egy érdekes szeletét eleveníti fel, hanem bepillantást enged a tudományos/kulturális elit kétségbeesett útkeresésébe is a Horthy-rendszer végén és a Magyar Tudományos Akadémia 1945 utáni életébe. A kötet harmadik részének két tanulmánya Szabó
Lőrinc újságírói pályafutásáról, és az Új Szellemi Fronttal való kapcsolatáról, valamint a második világháborút követő, ellene folyó boszorkányüldözésről és ennek utóéletéről szól.