AZ EGYHÁZ ÉLŐ HAGYOMÁNYA – TANULMÁNY A HAGYOMÁNY TEOLÓGIAI FOGALMÁRÓL

„A huszadik századi katolikus teológusok a Sensus Fidei Fideliumról szóló tanítást a hagyományteológia, a megújult egyháztan és a világi hívek szerepéről szóló teológiai reflexió hármas összefüggésében elevenítették fel. Markáns hangsúlyt kapott, hogy az »egyház« nem azonosítható a papsággal, hogy a Szentlélek vezetése alatt álló teljes egyház képezi a hagyományozás »szervét« és lesz annak »alanyává«, valamint hogy a világi híveknek is aktív szerepe van az apostoli hit továbbadásában. A Tanítóhivatal a dicsőséges Szent Szűz mennybevételének dogmájához vezető konzultáció kapcsán is támogatta ezeket a teológiai tendenciákat, ahogy a II. Vatikáni Zsinat döntéseiben is a sensus fideiről szóló tanítás felelevenítését és megerősítését szorgalmazta.”  (A Nemzetközi Teológiai Bizottság 2014-ben kiadott, Sensus Fidei című dokumentumából)