AZ EGYHÁZJOG LELKE

Az utóbbi évek kulturális válsága olyan mélységeket tárt fel a nyugati, keresztény gondolkodás előtt, amelyek az ember mivoltát és a társadalmi együttélés alapvető feltételeit érintik. Az ezzel összefüggő legfontosabb kérdésekre keresztény hitünk igaz és bátorító válaszokat kínál. Erre pedig nem csupán egyházi közösségeinknek, hanem a „profán” világnak is nagy szüksége van. [...]

 

A jogi gondolkodás ősidők óta ismeri a jog biztonsága és a konkrét helyzetben megvalósuló igazságosság közti feszültséget. Csakhogy a kettő kibékítésének létezik egy biztos, bár nem egyszerű lehetősége: ha a világ objektív rendjében az emberi cselekvés számára az igazságosság olyan követelményei és szabályai rejlenek, amelyek emberi értelemmel felismerhetők, akkor mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás képes figyelembe venni ezt az „isteni törvényt” vagy „természetjogot” és így elősegíteni, hogy egyén és közösség harmóniába kerüljön a kozmosszal, végső soron magával a Teremtővel.

 

Az Egyház belső életére nézve is felmerülhetnek korunk gondolkodási irányzatainak kísértései. Nem csupán kiszámíthatatlan, „karizmatikusnak” érzett, rögtönzött ítéletek vagy megítélések irányítják az Egyházat. Krisztus az élet és a közösségi működés tartós és objektíven, történetileg megismerhető szabályait tanította és világította meg számunkra. De hogyan ismerhető meg, hogyan működik az Egyház krisztusi örökségéhez tartozó vagy abból fakadó szabályok rendszere a világban és magában az egyházi közösségben? Erre keresik a bálaszt jelen kötet tanulmányai. Az Isten képére alkotott, tudatos és szabad ember méltósága már az ószövetségi kinyilatkoztatásban megjelenik. A természet szerint méltányos cselekvés gondolata a görög-római kultúra öröksége, mely a kereszténységben találkozik a Biblia világképével. A születő Egyház belső szabályainak tudatosulása során feltárul Krisztus megváltó művének közösséget alkotó ereje és az egész emberiségnek szóló üzenete. Mindezek az erők pedig konkrét történelmi helyzetekben, a földi ország összefüggésében keresik kibontakozásuk útját.

 

Az Egyház életében a papság jelenléte és küldetése, feladatának és Jézus személyéhez kötődő identitásának ereje intézményesítő tényező és pótolhatatlan kegyelem forrása. Ennek az alapvető valóságnak egyes vonásait történeti írásokban mutatjuk be. Ugyanez a törekvésünk a szinodalitás vagy a kollegialitás bizonyos intézményeiről szóló fejezetekben is.

 

Napjainkban az egyházi élet egyik központi szervezeti egysége, de a megújulási törekvések fő területe is a plébánia. Ennek az intézménynek a kialakulása és teológiai jelentősége a mai missziós törekvések ihletője is lehet.

 

A hit és tudományok harmonikus együttműködésre hivatottak. Így tudják megmutatni a világ megértésének és a helyes cselekvésnek a horizontját egyén és közösség számára. Ennek az átfogó szemléletnek pedig megvan az alapja a Teremtő és a teremtett világ kapcsolatában. Hit és tudomány párbeszédének kitüntetett színhelye a katolikus egyetem, mely szervezeti alapelveiben és működési módjában intézményesen segíti ennek a célnak az elérését. A kötetünket záró tanulmány a Pázmány Péter Katolikus Egyetem keletkezését, szerveződésének logikáját és jogi szerkezetét mutatja be.

 

A kötet adatai:

Formátum: B/5

Kötés: keménytáblás

Megjelenés éve: 2020

Terjedelem: 402 oldal