AZ ÜGYVÉDI ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI OKOK SZABÁLYOZÁSÁNAK ALAPELVEI, VALAMINT ÉRVÉNYESÜLÉSÜK A GYAKORLATBAN

Az igazságszolgáltatásbeli pozíciók szétválasztásától hat évszázad alatt eljutottunk az ügyvédek más kereső foglalkozásokból való szinte teljes kizárásáig. De vajon milyen elvek vezérelték az egyes korszakokban az összeférhetetlenségi okok alakulását? Mennyire érvényesülnek ezek a hatályos (posztmodern) szabályozásban és gyakorlatban? Mennyiben szolgálja az igazságszolgáltatás függetlenségét, hogy az ügyvéd nem lehet bíró, de lehet választottbíró vagy eseti szakértő? Sérti-e az ügyvéd közhatalomtól való függetlenségét, hogy önkéntes katonaként adott esetben parancsoknak köteles engedelmeskedni? Milyen összefüggésben áll az ügyvédi hivatás presztízsével az, hogy az ügyvéd nem lehet agysebész, de lehet profi futballista? Hogyan egyeztethető össze az ügyvédi hivatás főfoglalkozás jellegével, hogy az ügyvéd nem lehet heti egy napon sem kézműves, de mindennap lehet iskolaigazgató vagy rektor?

 

Az ügyvédi összeférhetetlenségi okok alapelvei a legősibbek közül valók, hiszen az ügyvé­dekre vonatkozó első törvényi szabályunk is összeférhetetlenségi okot határozott meg. Azóta újabbak és újabbak születtek, olvadtak egymásba, váltak jelentőssé vagy éppen jelentéktelenné, egyesek pedig akár kizárólagossá is. Egy könyv, amely azt vizsgálja, hogy az összeférhetetlenségi okok közül melyek relevánsak ma is, és érvényesülnek a gyakorlatban, illetve melyek váltak az idők során „hamis istenekké”, vagy voltak mindig is azok...

 

A kötet adatai:

Formátum: B/5

Kötés: keménytáblás

Megjelenés éve: 2026

Terjedelem: 232 oldal