BIZALOM ÉS ERŐSZAK A MODERN TÁRSADALOMBAN

"Egy civilizációs formát az jellemez, ahogyan kijelöli azokat a területeket, ahol az erőszak tiltott, megengedett vagy kívánatos. A társadalmi bizalom kötődik e zónák stabilitásához.

A modernség evolúciós eszménye szerint a tiltott erőszak tartományának a megengedett és a kívánatos erőszak zónáinak rovására kell bővülnie.

Ma úgy véljük, hogy az öncélú erőszak irtóztató, legitimálhatatlan, és ha mégis találkozunk vele, annak mindig valamilyen egyéni patológia az oka. Ahol ez sem segít, ott rejtélynek nyilvánítjuk."

" [A kötet] olyan témát tárgyal, amely a szerző megítélése szerint mindeddig nem kapott kellő figyelmet: bizalom és erőszak összefüggését. Három fő kérdés merül fel. Először: hogyan alakult ki a modernségnek, azaz a XVI. és XVII. század válságaiból megszülető európai-transzatlanti kulturális formációnak az a specifikuma, amely, úgy tűnik, minden más kulturális formációtól megkülönbözteti, nevezetesen az, hogy az erőszak alkalmazásához különleges legitimációt tart szükségesnek? Másodszor: hogyan sikerül a modernségnek összeegyeztetnie egyfelől ezt a legitimációs szükségletet és azt az önképét, hogy az erőszakot minimalizáló jövő felé tart, másfelől azt, hogy a valóságban nagyon is létezik benne az erőszak? Harmadszor: miért van az, hogy a XX. század erőszakexcesszusai súlyosan érintették ugyan a modernség önképét, de – egyelőre – nem vezettek oda, hogy egy vállrándítással letérjünk a különútról?" (részlet a kötet Előszavából)

Jan Philipp Reemtsma (1952, Bonn)

az újkori német irodalom hamburgi professzora, Wieland művei kritikai kiadásának szerkesztője. A társadalmi erőszak kutatója, a Hamburgi Társadalomkutató Intézet megalapítója. Ő kezdeményezte a Wehrmacht gyilkosságait bemutató nevezetes kiállítást.

A kötet adatai:

Kötés: kartonált védőborítóval

Megjelenés éve: 2017