A magyar irodalom egységessége vagy a trianoni határok mentén szerveződő regionális megosztottsága egyike azon lezáratlan kérdéseknek, amelyek kijelölték a rendszerváltás utáni irodalomtörténeti kutatások irányát. Ma is létezik határon túli irodalom, vagy a magyar kultúra földrajzi, ideológiai megosztottsága véget ért a kommunista diktatúrák bukásával? Melyek azok a kritériumok, amelyek meghatározzák egy alkotó vagy egy adott lírai mű identitását? A második világháború utáni erdélyi költészet elemzése során a szerző azoknak az esztétikai-poétikai irányzatoknak a bemutatására vállalkozik, amelyek az 50-es, 60-as, majd a 70-es és 80-as évek sajátosságain át a kortárs erdélyi líra jellegzetességeihez elvezetnek. Tíz erdélyi költő alkotásait számba véve azt vizsgálja, hogy a különféle identitásalakzatok miként hozhatók kapcsolatba az elmúlt bő fél évszázad ideológiai-politikai változásaival és a társadalmi viszonyok átalakulásával.
SZILVESZTER LÁSZLÓ SZILÁRD PhD (1976) irodalomtörténész. Egyetemi tanulmányait a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végezte 1999-ben, ugyanitt szerzett doktori címet 2008-ban. Kutatási területe a XX. századi és a kortárs magyar líra. Eddig megjelent kötetei: „Festett az arcom nékem is...” Irónia a modern és posztmodern költészetben (2009), Az irónia nyelve a két világháború közötti magyar lírában (2012), Értékválság és értékváltás... Szemelvények az elmúlt száz év magyar költészetéből (2013).