FUKUSHIMA [3.11] MARADJUNK VAGY MENJÜNK?

Popovics Péter a családjával együtt 10 évet élt Japánban, és Yokohamában (Fukushimától 280 km-re) élte át a 2011 márciusi történelmi földrengést, melynek következményei gyökeresen megváltoztatták mindannyiuk életét. Az emlékirat egyrészt a szerző gyerekeinek nyújt magyarázatot a család gyökereire, másrészt pedig feldolgozza családjuk azon megpróbáltatásait, melyekre a fukushimai atomerőműbaleset következtében az események sodrása nem adott lehetőséget. A könyv központi része a földrengés napjától számítva napi bontásban mutatja be a katasztrófa kibontakozásával párhuzamosan a velük történteket mindaddig, amíg el nem hagyták Japánt.

A könyv külön érdekessége pontosan dokumentáltsága mellett a szerkezete. Egyszerre két nyelven lehet olvasni, ami a japán nyelvtanulóknak és a nyelvet már valamilyen fokon ismerőknek nagy segítséget jelenthet. A magyar bekezdések után annak fordítása szerepel, melyet ha lehet így fogalmazni, a szerző élethelyzetének fordítottját élő személy fordított: Kuragane Kei, aki Japánban született, több éve Magyarországon él, és a 2011-es események idején magyarországon tartózkodott.  A fordítás ugyan nem egészen tükörfordítás, de a szerző és a fordító megítélése szerint az  érthetőséget ez jobban szolgálja, mint egy szó szerinti fordítás. Kuragane Kei személyes vallomása a könyvről, saját érintettségéről és álláspontjáról az Utószóban olvasható.

Plusz aktualitást ad  az írásnak, hogy fontos ismeretekkel szolgál a hazánkban kibontakozni látszó vitához, mely a paksi atomerőmű fejlesztésével kapcsolatban merül fel.