GABONAKERESKEDELEM MAGYARORSZÁGON A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

A 19. század második fele látványos magyarországi modernizációja archimédeszi pontjának a század első felében kiépülő üzemszerű mezőgazdaság és a rá épülő terménykereskedelem bizonyult. Ezen belül is kiemelkedő szerepet játszott a gabona, amely az agrárium legfontosabb produktuma volt. Jelentőségével történészek generációi is tisztában voltak, mint azt az exportjáról és az árak alakulásáról szóló munkák is tanúsítják. Adósok maradtak azonban a belső piac felmérésével és azoknak a csatornáknak számbavételével, amelyen keresztül a termény eljutott a termelőtől a fogyasztóig. Tisztázatlan maradt a főként exportra dolgozó nagykereskedelem és a belső szükségleteket kielégítő piac közötti kapcsolat is. A történetírás e sötét foltjai azonban nem annyira az elődök mulasztásának, hanem az adekvát források hiányának tudható be.

A történész szerző így járatlan útra merészkedve vágott bele a téma megírásába. A termelés és fogyasztás területi és társadalmi megoszlásának elemzésével meghatározza a belső kereslet nagyságát, amely az export mintegy tízszeresét tette ki. Szórványos adatok összegyűjtésével cáfolja a lokális és regionális piacok közkeletű tételét, felvázolja az árugabonának az egész országot behálózó mozgását, az árak különbözetének és a szállítási költségeknek az összevetésével pedig igazolja megállapításai üzleti megalapozottságát. Bemutatja a gabona kereskedelmével foglalkozók színes világát, a piacoknak a professzionális kereskedelem alá rendelődését, végezetül pedig az egyre komplexebbé váló rendszer területi szerveződését, módszertanilag is újat nyújtó könyvet kínálva a téma iránt érdeklődő olvasónak.