HAGABULA

Hernan Cortést gyerekkora óta csillapíthatatlan kíváncsiság hajtja, hogy megkeresse, mi van a világ nyugati peremén – vajon tényleg ott van a Fekete Hegy, kentaurok és óriások földje, akik az Ifjúság Forrását őrzik? Embereket és pénzt gyűjt hát az expedícióhoz, útjuk során pedig egyik csodás fordulat a másikat éri: madáremberekkel, ciklon-madarakkal, hegyek közötti tengerrel, sivatagi homokszörnyekkel találkoznak, mígnem elérik a Hegyek Urai, az aztékok városát. Eközben a történeten belül elbeszélt történetek egy rejtélyes nőalak, a Salamancai Boszorkány köré szövődnek – az alakját és nevét egyaránt gyakran változtató nő az utolsó Anyaboszokányok egyike, s már csak az a kérdés, a nyomában járó férfiak űzik-e őt, vagy ő üldözi őket az álmaikban…

A 16. századi mágikus gondolkodást megidéző szöveg elrugaszkodik a spanyol konkvisztádorok valódi történetétől, és egy alternatív befejezéssel zárul, amely a boszorkánykönyvekben szereplő hagabula fogalmához kapcsolódik: „A hagabula háború. Ezt suttogják egyre a füvek, ezt zúgják a szelek és a falevelek, e szót éneklik az erdők és visszhangozzák a felhők. A rabszolga felkél ura ellen, az éhes a jóllakott ellen, az éber az alvó ellen, a megcsömörlött az elégedett ellen, az asszony a férfi ellen, a gyenge az erős ellen, a kicsi a nagy ellen.”

Ebben a pillanatban a sziget hirtelen a levegőbe emelkedett, először heves záport árasztva a fedélzetre, aztán az egész hajót magával ragadva, messze fel a háborgó égbe. Amint e váratlan repülés véget ért, ismét a hullámok közt találtuk magunkat. Nem tudom, hogy voltunk képesek még mindig a felszínen maradni, de valami csoda folytán életben voltunk. Legalábbis a legtöbbünk. Életben maradtunk, hogy láthassuk azt, amit sokáig nem tudtunk elhinni. Szó sem volt szigetről. Egy tengeri szörny gigászi teste volt az. Visszamerült a mélybe, áthaladt a hajó feneke alatt, aztán kilőtt előre az ismeretlenbe.

(Részlet a regényből)

Todor P. Todorov (1977, Szófia) bolgár filozófus, író, publicista. A Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetemen tanít filozófia-, kultúr- és médiatörténetet, emellett nemzetközi kurzusokon is rendszeresen ad elő vendégoktatóként. Szakterülete a nyugati középkori és reneszánsz filozófia, valamint a középkori arab filozófia, de fotózással is foglalkozik mind elméletben, mind a gyakorlatban. Írói pályája két novelláskötettel indult (Mesék melankolikus gyerekeknek, 2010; Mindig az éj, 2012), 2011-ben Van Gogh Párizsban című novellája hazájában elnyerte a legjobb elbeszélés irodalmi díját. 2022-es regénye, a Hagabula a „Bulgária 13 évszázada” Alapítvány Bolgár Nemzeti Irodalmi Díjában részesült, továbbá az Európai Unió Irodalmi Díjának különdíját is megkapta. Műveit több nyelvre lefordították; a Hagabula az első magyarul olvasható kötete.

A kötet adatai:

Formátum: 135 x 210 mm

Kötés: kartonált

Megjelenés éve: 2026

Terjedelem: 288 oldal