"Egy pillanatig tétovázik, aztán a törülközőket ledobja az ajtó mellé a földre, és a vállával belöki a lengőajtót, aztán belép. Megtorpan. Mögötte fémes, rekedt, ütemes nyikorgás, aztán az ajtó lassan végre megáll. De valami nem oké. Nincs sötét. Pedig sötétnek kellene lennie.
A szag, ami odakint beleveszett a klórba, most jóval erősebb. Rozsdaszag. Vagy valami ahhoz hasonló.
Az előtérben narancsvörös fény dereng. A sófürdő felé fordul, és az ajtót bámulja. A gyomra görcsbe rándul. A szemmagasságban vágott kémlelőablak üvege betört, a cserepek a padlón hevernek. És a szag. Az a szag.
Aztán mégis odaviszi a lába, és a keretben maradt éles szilánkok között benéz a helyiségbe. Narancsfény a hátulról megvilágított sótéglafalból. Vérszag. És valami másé. Elfelejt félni. Az ajtó résnyire nyitva, ösztönösen csak a könyökét teszi a nyílásba, úgy tárja ki annyira, hogy beléphessen. A fadézsa közvetlenül a sótéglafal előtt áll, oldalán lépcső, csupán három lépcsőfok, amin keresztül a nyakig érő merülőmedencébe lehet jutni. Az agya gépiesen rögzíti, amit lát: a fél pár khaki színű hasítottbőr mokaszint a lépcső tövében és az ősz férfiparókát mellette.
Odalép, belenéz a dézsába, és tudja, hogy mások ilyenkor ordítanának."
A kötet adatai:
Kötés: kartonált
Megjelenés éve: 2024
Terjedelem: 436 oldal