HALJ MEG, TUSZI!

Új, tökéletes állapotú.

Húsz évvel ezelőtt, 1994 áprilisában és májusában alig száz nap alatt, közel egymillió embert mészároltak le Ruandában. A mai napig több a kérdés, mint a bizonyosság a történtekkel kapcsolatban. Szinte felfoghatatlan a népirtásban való tömeges részvétel, ahogyan a különös kegyetlenséggel történő végrehajtás is.

Felfoghatatlan, hogy a második világháború borzalmait követően, alig néhány évtizeddel később megtörténhet Afrikában egy újabb "holokauszt" - amelyet a nagyhatalmak ölbe tett kézzel, tétlenül néztek végig. Kockázatosnak ítélték a beavatkozást, ezzel pedig a ruandai vérengzés a nemzetközi közösség örök, lemoshatatlan szégyenfoltja marad!

Ruandában mindenkinek megvan a saját démona, borzalmas története - gyilkosnak, áldozatnak egyaránt. Mégis megbocsátottak egymásnak, az összefogásban, az újjáépítésben hisznek, együtt építik a közös jövőt.

De hogy ez milyen nehéz, azt ennek a könyvnek a szereplői saját maguk mondják el.

Hogyan lehet megbocsátani a szüleink gyilkosainak?

Hogyan képes egy nő végignézni, hogy öt gyerekét agyonlövik?

Lehet-e még ezek után igaz szívvel szeretni?

Ruandában igen! Ruandában ma már mindenki békét akar!