"Megvan, és itt olvasható a bizonyíték arra, hogy a magyar elit képes szembenézni az ország problémáival, sőt kiutakat is képes megjelölni. Ez a kötet tematikáját tekintve igen nyomasztó is lehetett volna - ehelyett számomra az utóbbi idők leglelkesítőbb olvasmánya lett: a középgeneráció üzenete a magyar fiataloknak arról, hogy érdemes itthon maradni. Egy társadalomtudományi hátterű vízió az ország helyzetéről és jövőjéről,
amely a közvéleménynek és a döntéshozóknak is igen hasznos lehet." Chikán Attila közgazdász, akadémikus
"Magyarország mai helyzetében fontos az állapotfelmérés és önképünk tisztázása. A tudomány megteszi a magáét, ez a stílusában és megközelítésmódjában is sokszínű kötet viszont inkább a nagyközönségnek szól, s a közérdekű kérdések széles körét öleli föl a népesedéstől a bankrendszerig, az oktatástól a külpolitikáig és így tovább. Az ország sorsát meghatározó súlyos kérdések megértéséhez és megoldásához akarnak segítséget nyújtani a szerzők. Egyes esetekben az eredmény a kijózanodás, az illúziók elvesztése. Más témákban pontos technikai javaslatot kapunk a kiútra, ismét máshol a lehetséges forgatókönyveket vázolja a tanulmány. A tőmondatokra zsugorodott propaganda, a közhelyekre és indulatokra építő közbeszéd korában küldetésük van a gondolkodásra serkentő könyveknek." Sólyom László jogász, akadémikus
"Szédítő a kötet igényessége. Nem tudnék megnevezni a mai magyar társadalmat érintő olyan fontos kérdést, amellyel a kötet ne foglalkozna mintaszerű interdiszciplinaritással. Ráadásul szinte valamennyi fejezet több tudományágat ötvöz." Szelényi Iván szociológus, akadémikus
A kötet adatai:
Formátum: 156 mm x 238 mm
Megjelenés éve: 2017
Terjedelem: 468 oldal
A tartalomból:
Jakab András, Urbán László: Előszó
Tölgyessí Péter: Kompország reményei
Tóth István György: Turánbánya? Értékválasztások, beidegződések és az illiberalizmusra való fogadókészség Magyarországon
Gyurgyák János: Uralja-e jövőt, aki a múltat uralja? A 20. századi magyar történelemről – pillantás a 21. századból
Orbán Krisztián: Száz év szorongás. A magyar politika a felzárkózás ellen
Boda Zsolt: Nem, ennél még nem találtak ki jobbat. A demokrácia kultúrájának megerősítése
Feledy Botond: Feltárhatatlan fekete doboz? Egy hiperpragmatikus külpolitika kockázatai
Bárdi Nándor: Álságos állítások a magyar etnopolitikában. A külhoni magyarok és a budapesti kormányzatok magyarságpolitikája
Kállai Ernő, Papp Z. Attila, Vízi Balázs: Túlélés vagy remény? Pillanatképek a roma közösség életéből
Kapitány András, Spéder Zsolt: Hitek, tévhitek és tények a népességcsökkenés megállításáról. Demográfiai kihívások és kezelési lehetőségeik
Gál Róbert Iván: Hozott szalonnával. A fenntartható nyugdíjrendszer kialakítása
Szalai Ákos: Az elveszett állam nyomában. Az államközpontú gondolkodás értelmetlensége
Gajduschek György: A haza szolgálatában? A közigazgatás reformja(i)
Mellár Tamás: Nincsenek bombabiztos receptek. Gazdaságpolitikai alternatívák a modernizációra
Romhányi Balázs: A köztársaság vagy a bolondok hajója? Az ország hosszú távú érdekeit szolgáló költségvetési rendszer kialakítása
Urbán László: Megfélemlített fejőstehenek. A bankrendszer a magyar államkapitalista rezsimben
Burai Petra: „Muszáj jobbnak lenni”. Kiutak a korrupcióból
Reszkető Petra Edina: A bürokrácia diszkrét bája. Az adminisztratív terhek csökkentésének egyszerűen bonyolult receptje
Scharle Ágota: „Valami van, de nem az igazi”. Hogyan lesz versenyképes és befogadó a magyar munkapiac?
Weyer Balázs: Hogyan mentsük meg a sajtót, hogy az megmenthessen minket? A szabad média anyagi és intézményi környezetének kiépítése
Polónyi István: Oktatáspolitikai kísérletek és kudarcok. Nemzetközi színvonalú oktatási rendszer létrehozása
Lantos Gabriella: Erzsike néni utazzon 30 kilométert vagy Tóth doktor 1300-at? A finanszírozható és működőképes egészségügyi rendszer
Zsoldos István: Huszárvágások helyett: kis lépések és türelem. Energiapiacok és energiapolitika
Bartus Gábor: Miért nem képesek a társadalmak megfékezni a természeti környezet pusztulását? Az érdemi és hatékony környezetpolitika körvonalai
Szelényi István: Utószó