JULIUS CAESAR

JÓ LENNE megérteni valamit, abból, ami érthetetlen és egyre érthetetlenebb lesz. Miközben zsigerileg érzékelni, hogy van benne rendszer. De nincs meg a kulcs, hogy a rendszer felfejthető legyen. Csak kósza és általános gondolatok vannak, hogy mit és hogyan kellene csinálni, csinálnunk, hogy a rendszer felfogható legyen és változtatni tudjunk rajta. …

Nehéz elhinni, hogy amit az elkeseredettségünk diktál, az nem biztos, hogy a jó lépés.

De vajon mi a jó lépés… Vajon van-e jó lépés… Menthető-e az, ami omlik össze… Meg kell-e a tenni a visszavonhatatlant? Ez a darab a jövőről szól. Arról, hogy legyen jövőnk. És nem mindegy, hogy milyen.

És hogyan születik. ALFÖLDI RÓBERT

 

HÁLÁS vagyok Alföldi Róbertnak, a Vígszínháznak, és végül, de nem utolsósorban Vörös Róbertnak, hogy egyrészt a Danton halála esetében, amikor három tanítványommal, Bíró Bencével, Ivanyos Ambrussal és Thury Gáborral dolgozhattam, másrészt most, amikor Fekete Ádámmal estünk neki Shakespeare-nek, lehetővé tették, hogy a gyakorlatban mutassam meg tanítványaimnak, mit jelent klasszikus műveket magyarra átültetni. Egyszeri lehetőség ez egy tanárnak.
Mert ha egyedül fordítom akármelyik művet, egészen biztosan jó és használható szövegek születnek, de nem lenne ilyen friss a nyelvezetük, a tanítványaimtól kapott impulzusok a szöveg izgalmas, nyitott, intenzív szemléletét teremtették meg, a szövegekre való közös rácsodálkozásunk jegyében.

FORGÁCH ANDRÁS