Wilfrid Stinissen kármelita atya (1927–2013) a leuveni egyetemen szerzett filozófiai doktorátust. A Carmes Déchaux de Norraby szemlélődő közösség perjele volt Svédországban. Lelkigyakorlatokat és az imáról szóló tanfolyamokat tartott egész Skandináviában. E szolgálatokon kívül számos lelkiségi könyvet írt, amelyek közül több magyarul is megjelent: Idő és örökkévalóság (Új Ember Kiadó), A keresztény meditáció mélységei; Kontemplatív ima a Kármelben; Az éjszaka fénylik, mint a nappal; Egyszerű szóval Istenről I–II.; Istenbe rejtve (Sarutlan Kármelita Nővérek).
Ebben a könyvében a belső ima döntő jelentőségű szakaszát, az érzékek éjszakáját tárgyalja Keresztes Szent János írásai alapján. Konkrét segítséget nyújt a belső imát gyakorlóknak. Ezen a szakaszon ugyanis sokan visszafordulnak az úton, mert nem értik, mi történik velük. Nem tudják, hogy a kezdeti eufórikus imaélet után törvényszerűen bekövetkezik a kedvetlenség, a szárazság. Ekkor kezdi ugyanis Isten közölni magát a lélekkel. Isten, aki egészen más, mint mi, ezért először fáj a jelenléte. Nem azt kapjuk, amit megszoktunk. Nem tejet adnak, hanem szilárd táplálékot, amivel meg kell kínlódnunk. Hogyan viselkedjünk ebben a helyzetben? Mit tegyünk, és mit ne tegyünk, hogy előbbre jussunk? A könyvből választ kapunk. Ha tudatosan vállaljuk ennek a szakasznak a lelki küzdelmeit, megtisztulunk az éjszakában, és szelíd fényével betölt minket Isten jelenléte, aki béke és öröm a Szentlélekben.