MAGYARORSZÁG ÉS A RÓMAI SZENTSZÉK II. VATIKÁNI MAGYAR KUTATÁSOK A 21. SZÁZADBAN

A kötet a Lendület-kutatócsoport szerves folytatásaként 2017-ben megalakult, a vatikáni magyar történeti kutatásokat működése középpontjába állító MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport számára ad szakmai prognózist az elkövetkezendő öt évre. Alapjául a 2016. augusztus 23-án a pécsi VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Lendület-kutatócsoport által szervezett Vatikáni magyar történeti kutatások a 21. században szimpóziumán elhangzott előadások szolgálnak.

 

A tanulmányok kronológiai, tematikai rendje körvonalazza a kutatócsoport tervezett kutatásainak súlypontját, irányait. Az első öt tanulmány késő középkori témát vizsgál. Maléth Ágnes I. Károly és a pápai udvar közötti diplomáciai kapcsolatokat elemezi vatikáni levéltári források fényében. Fedeles Tamás a pápai tizedszedők munkájához szolgál adalékkal, a magyar és a lengyel kutatás számára egyaránt ismert pápai adószedő, István fia Péter kollektori működésének bemutatásával. Szovák Kornél azt vizsgálja, hogyan jelent meg a török kérdés a 15. században a pápához benyújtott folyamodványokban, az ún. szupplikációkban. Nemes Gábor a győri egyházmegyés hívek és papság késő középkori római jelenlétét dolgozza fel különféle kuriális forrástípusokra támaszkodva. Végül Lakatos Bálint tanulmánya a pápai udvar ceremoniális rangsorába enged betekintést, melyben Magyarország helyét vizsgálja.

 

A következő hat tanulmány súlypontját a kora újkor adja. Kanász Viktor Fráter György kuriális perére vonatkozó szentszéki források feltárásának tervét vázolja, mellyel a historiográfia régi adósságát igyekszik törleszteni. Hasonlóképpen Tusor Péter, aki a 17. századi kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek módszeres kiaknázásának tervét vázolja fel. Ehhez kapcsolódik Tóth Tamás írása, aki ugyanezt a témát a 18. század vonatkozásában körvonalazza. Kruppa Tamás Giovanni Argenti jezsuita művei és levelezése alapján vizsgálja politika és vallás kapcsolatát a 17. század elején Erdélyben. Szintén diplomáciai témát mutat be Mihalik Béla Vilmos: a Szentszék és a bécsi udvar kapcsolatát a 17. század végén, Georg Adam von Martinitz gróf római követsége idején. Kisvarga Gábor Galla Ferencnek a hódoltsági missziókról írt kéziratban maradt munkája kiadásának tervét vázolja.

 

Az utolsó négy tanulmány a kutatócsoport harmadik fő kutatási irányát a 20. századra vonatkozó szentszéki magyar kutatásokat körvonalazza. Tóth Krisztina a Szentszéknek az 1920-as évek fordulóján magyar királyi főkegyúri joggal kapcsolatban elfoglalt álláspontját ismerteti a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja jegyzőkönyvein keresztül. Gárdonyi Máté a megújított, és már nem a Zsinati, hanem a Konzisztoriális Kongregációhoz benyújtott ad limina jelentések forrásértékét mutatja be. Véghseő Tamás forrásközlésében a görögkatolikusság Trianon utáni konszolidációjához ad érdekes adalékokat. Végül Fehér Lilla az 1945 utáni római emigráció történetének egy fejezetét, a Szent István Akadémia létrehozására tett kísérletet tárja fel.

 

A kötetet az egyes tanulmányoknál közölt gazdag forrásanyag, táblázatok, térképek, képanyag, illetve angol nyelvű összefoglalók és mutató egészíti ki.

 

A kötet adatai:

Kötés: Kartonált

Megjelenés éve: 2017

Terjedelem: 462 oldal