A könyv szerzője, Dominique Sabourdin-Perrin az irodalomtudomány doktora, történész, bölcsészprofesszor.
A 13. század jelentős és ragyogó alakja, Magyarországi Szent Erzsébet (1207-1231), az első keresztény magyar uralkodó, és az Árpád-háznak igazi tekintélyt szerző Szent István király leszármazottja. Édesapja, Árpád-házi II. András, édesanyja Meráni Gertrúd. Erzsébet hercegnő IV. Thüringiai Lajos rajongva szeretett felesége lett, házasságukból három gyermek született. Rövid életéről sok történet maradt fenn, melyekben legendás és valóságos elemeket egyaránt találhatunk. Jellemének mindvégig kitüntetett vonása volt a gyengék, a gyermekek, a szegények és betegek iránt megnyilvánuló gondoskodó szeretete. Mindössze hat évig tartó boldog házasság után megözvegyült. A minden érzelmi köteléktől és anyagi javaitól megfosztott Erzsébet Szent Ferencet követve a jótékonyság mellett kötelezte el magát. Gyakran mondta a körülötte lévőknek: „Kötelességünk boldoggá tenni az embereket”. Közel nyolcszáz éve fordulnak bizalommal hozzá a keresztények, kérve „a szegények hercegnőjének” közbenjárását.