MIÉRT "ALAPTALAN" A MAGYAR DEMOKRÁCIA?

A Miért „alaptalan” a magyar demokrácia? folytatja és még inkább elmélyíti azt az utat, amelyen az utóbbi bő fél évtizedben járok: megpróbálom értelmezni a magyar politika örökösen előálló visszaeséseit. Véletlenekről, bizonyos politikai erők vagy személyek „rosszaságáról”, vagy valami másról van itt szó? Sokak szerint egyszerűen csak arról, hogy „rossz” emberek, „rossz” pártok kezében van a hatalom. Szerintem ez fölöttébb kényelmes és kevéssé elgondolkodtató magyarázat. Engem másvalami motivál: üdvösnek tartanám végre komolyabban értelmezni s megérteni azt a helyzetet, amelybe – úgy tetszik – időről időre belekerülünk. Aktuálisan megérteni annak a mélyebb okát, aminek a mai Fidesz-kormányzás például csak a tünete.

E könyvben e megértéshez szeretnék merőben újszerű gondolkodási kereteket kínálni. Az első nagyobb egységben a hazai pártverseny régi és új mintázatai, egészen pontosan a közöttük lévő folytonosságok izgatnak. Minél inkább elmélyülök a történelmet komolyan vevő nemzetközi irodalomban, annál határozottabban érzem: a hazai politológia nagy adóssága a történelmi múlt pártelméleti átvilágítása. A könyv második nagyobb egységében valamelyest szűkítem a perspektívát és döntően a rendszerváltást követő 25 évre koncentrálok. Természetesen itt sem hagyom el a történeti nézőpontot, de az itt egymást követő írások valamelyest rövidebbek s esszészerűbbek. A fejezetben szinte külön falanxként állnak a demokráciára neveléssel és a társadalmi kohézió növelésének esélyeivel foglalkozó írások. Ahol csak lehet, ezekben a főleg az Élet és Irodalomban megjelent írásokban is igyekszem történeti s olykor nemzetközi összehasonlításokat tenni, és felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar rendszerváltásból jószerivel teljesen kimaradt az állampolgári nevelés, minek következtében súlyos deficitek vannak a társadalmi kohézió terén is. (Részlet a szerző előszavából)

A kötet adatai:
Kötés: kartonált
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 320 oldal