Nehezen képzelhető el aktuálisabb könyv annál, amelyet az ELTE két jól ismert professzora, Csepeli György és Örkény Antal írtak. A szerzőpáros több évtizedes kutatási tapasztalatok és friss eredmények alapján a világban napjainkban zajló migrációs folyamatok megértéséhez nyújt fogódzót. A jelenségek megértéséhez kiindulópontként a nemzetek felemelkedésének politikai elképzelése szolgál, amelynek Nyugat-Európában a 18-19. század fordulóján kialakult mintáit a globalizáció a Föld minden pontján meghonosította. A nemzetté válás hajdan egységesedést ígért, de az elképzelt ideális egységet mindenütt megtörte a tényleges sokféleség. A kisebbségek kísérteteitől a modern nemzetállamok azóta sem tudtak megszabadulni. A szerzők egy földrajzi értelemben vett, egész Európát átfogó tipológiát mutatnak be, amely a múlt továbbélését tanúsítja. Ismertetik, hogy az Európa egyes térségeiben élő államokpolgárok miként küzdenek a bennük élő idegenellenességgel, a mássággal szemben érzett szorongással, miként néznek szembe a bevándorlás mindennapos tényleges és képzelt fenyegetéseivel. A migránsok pályái az integráció, az asszimiláció és a szegregáció versengő alternatíváinak terében rajzolódnak ki. A hazai adatok azt mutatják, hogy a magyar társadalom a mindennapi élet színterein korántsem annyira elutasító, zárt és idegenellenes, mint azt a média által szított morális pánik felfokozott izgalmi állapotában gondoljuk.