NÜSSZAI SZENT GERGELY TEOLÓGIAI ANTROPOLÓGIÁJA

Az egyházatyák közül talán éppen Nüsszai Szent Gergely iránt a legnagyobb ma az érdeklődés. Ezt az érdeklődést nemcsak történelmi szerepének és jelentőségének kell tulajdonítani, hanem teológiai gondolkodásmódja azon jellegzetességeinek is, melyek korszerűvé teszik tanulmányozását. Hogy ez valóban így van, azt az egyre növekvő Gergely-irodalom bizonyítja. Az egyházatya műveinek és a rá vonatkozó irodalomnak a tanulmányozása adta az ösztönzést, hogy antropológiai nézeteit ne pusztán filozófia¬történeti vagy történeti szempontok szerint ismertessük, hanem gondolatrendszerének központi témája alapján kíséreljük meg kibontani: a krisztológiai dogmák és a feltámadás szempontjából, amely két téma Krisztusban összekapcsolódik.

 

Nüsszai Szent Gergely írásainak hangvétele elárulja, hogy ezek számára is a legfontosabbaknak tartott „egzisztenciális” problémák voltak. Amikor Krisztusról ír, átmelegszik a hangja, szinte rajongóvá válik, amikor pedig – húsvéti homíliáiban – a krisztológiai téma összekapcsolódik a feltámadással, szinte összezsúfolódnak a teo¬lógiai párhuzamok és képtársítások. Éppen ezeknek a témáknak az esetében egyesül a külső – dogmatörténeti – és a belső – személyes – érdeklődés motivációja. A krisztológiai dogmák és a feltámadás középpontba állításával nem tettünk mást, mint kiemeltük és vizsgálódásunk alapjává tettük a szakirodalomban már lappangva meglévő, de eddig csak „spirituális doctrinájára” alkalmazott irányt.

A kötet adatai:
Kötés: Keménykötés
Megjelenés éve: 2010
Terjedelem: 296 oldal

Tartalomjegyzék:
Előszó

Szerkesztői megjegyzések

Bevezetés

I.
Nüsszai Szent Gergely élete, művei, jelentősége

Dogmatörténeti háttér

A Nüsszai Szent Gergely munkásságát feldolgozó újabb irodalom
Módszertani konklúziók

II.
Nüsszai Szent Gergely „filozófiája”: a „negatív” teológia
Viszonya a görög filozófiai hagyományhoz

A „negatív” teológia negatív alapjai

A „negatív” teológia pozitív következményei

A pozitív teológia alapja: a krisztológia

Nüsszai Szent Gergely krisztológiájának belső, szentháromságtani alapjai

Nüsszai Szent Gergely üdvtörténeti krisztológiájának jellegzetességei

A krisztológiai paradigma

III.
Az istenképmás: Krisztus

Krisztus kettős képisége

Krisztus emberi természetének egyetemessége

Az új teremtmény

IV.
Az Isten képmása „az” ember: Ádám

A Gen 1,26 exegézise a Nüsszai Szent Gergelyt megelőző patrisztikus hagyományban

A Gen 1,26 exegézise Nüsszai Szent Gergelynél

Az „ember” értelmezése a hellén hagyományban

Isten képe: az „emberi természet”

Az istenképiség az ember lényege

Az istenképiség tartalma: a szabadság

A lélek „tükre”

Kép és hasonlóság viszonya (eikón – homoiószisz)

Az utánzás (mimészisz)

Erény, boldogság, tökéletesség

V.
Az ember a teremtésben

A teremtés

A világ mint fizikai és erkölcsi valóság

A világ az emberi megismerésben: idő (aión)

A világ mint egymásutániság (akoluthia – taxisz)

Az idő „pesszimizmusa”: a hiábavalóság

A világ az emberrel egységben

Szenvedély – bűn – rossz

Születés, növekedés, halál

VI.
Az ember a testi végesség és a szellemi „végtelenség” dialektikájában

Az emberi élet: örökség és adomány

Az emberi élet dimenziói: múlt, jelen, jövő

A „mindig” önmagát alapozó emberi élet

Döntés, áldozat, ítélet

Az emberi élet struktúrája

Az emberi struktúra teológiai értelmezése¬

A teológiai értelmezés összetevői: a szabadság és a kegyelem

VII.
A végesség és a végtelenség szintézise: a feltámadás

Krisztus feltámadásának jelentősége

A feltámadás elővételezésként

Feltámadás az eszkatonban

Összefoglalás

Források

Felhasznált irodalom

Általános művek

Nüsszai Szent Gergellyel foglalkozó monográfiák és tanulmányok

Rövidítések jegyzéke

Nüsszai Szent Gergely idézett művei

Idézett szentírási könyvek

Egyéb idézett művek

Patrologia Graeca-helyek

Mutatók

Nüsszai Szent Gergely idézett műveinek mutatója

Névmutató

Tárgymutató

Bibliográfia

Az 1988 utáni Nüsszai Szent Gergely-irodalom válogatott bibliográfiája

Az 1980 utáni magyar nyelvű Nüsszai Szent Gergely-irodalom