„A föld különlegesen szép volt. Talán épp ezért választották lakóhelyüknek az első emberi lények ezt a földrészt. Huszonötezer évvel és néhány évszázaddal később Új-Mexikó lett a neve. Ez a név nem adta vissza a hideg, kristálytiszta tavakkal tarkított északi havasi erdők varázsát, amelyek a hullámzó préribe simultak, sem a magányos hegyormokat. A levegő olyan tiszta volt, hogy jótékonyan megnyugtatta a szemet és az elmét, és a napnyugta mindig színesre festette az eget.”
Victoria Waverlyt, a nemesi származású, hamisítatlan úrihölgyet a polghárháború folyamán elszegényedett szülei egy jobb élet reményében hozzáadják egy dúsgazdag farmerhez, aki azt hiszi, ily módon maga is úriemberré válik. Erre, természetesen semmi esélye, hisz kulturálatlan, minden emberi érzésből kivetkőzött alak, s emberei sem különbek nála. Közéjük érkezik meg Victoria, akinek még húgát és unokahúgát is meg kell óvnia a rájuk leselkedő ezer veszélytől.
Mit ér a puszta női büszkeség és becsület a fegyverek ellenében? Milyen is a cowboyokkal, indiánokkal teli „romantikus” Vadnyugat női szemmel?!