Amikor az utódfaj, ezer évek múlva, visszatekint illó világunkra, a szellemtan leletei között olyan verseskötetekre tapinthat, mint a Napszálkák, a Neretva, a Katharok, a Tantra és hőszivattyú, a Rubljov Rinpocse, s mindezek egyenes ági labirintusaként az Őnekik Szulamit poétikai kultúrája is előviláglik majd letűnt homályok zónáiból, oly egyöntetű végérvénnyel, hogy kérdést sem igénylő válaszként sorjáznak akkor a tapasztalati transzcendenciák: a haláltáncnak itt tangó a neve; a szerelem a „Minden tánc szabad” koreográfiáját hitelesíti; a szerző, mint afféle „megszállott fénygörgető”, nem poétikai fortélyokat gabalyít, hanem szentkönyvek metódusát követi; a „mindennapi kiskeresztek” valóságáról „vihar előtti szavak” adnak számot; egyszersmind kitudódik, minek kell történnie ahhoz, hogy „ne történjen semmi, / ami nem világít”, melyik lator az, „ki a fájdalmat szőrén üli meg”, s hány én térhet be üdvtörténeti hasadás nélkül egy „egy főre eső templom”-ba – mert eszképizmus minden költészet, de a költészeti eszképizmus otthont farag a helyszínekből, hogy menekülni ne, csak leborulni legyen ok; ez válik végre láthatóvá, végre érthetővé, túl a megrögzött nevek és tékozló szándékok és ácsingózó közönyök létrendszerein, ezer évek múlva. Amikor az utódfajt új embernek hívják. És anyanyelve szellős kezdeményeire ismer Halmosi Sándor verseiben.
Halmai Tamás
Halmosi Sándor költő, műfordító, a Poets of the Planet nemzetközi költészeti hálózat társalapítója és a 2025-2026-os Jack Hirschman-díj Nemzetközi Kezdeményező Bizottságának tagja. Budapest felett az ég.
A kötet adatai:
Kötés: kartonált
Megjelenés éve: 2025
Terjedelem: 76 oldal