A hazai polgári és nemzetközi magánjogászok legjobbjai és a jogász akadémikusok összefogásával készült ünnepi kötettel köszöntötték a Szerzők 80. születésnapja alkalmából Vékás Lajos professzort, az új Polgári Törvénykönyv „atyját”. A kötetben közreadott tanulmányok szinte kivétel nélkül a civilisztika elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyalják, különös figyelmet fordítva az új Polgári Törvénykönyvnek a gyakorlatban való alkalmazására.
„Vannak emberek, akik már a jelenlétükkel is egyfajta derűt és nyugalmat sugároznak. Akik egy-egy szavukkal is oldani tudják a feszültséget olyan helyzetekben, amikor erre valóban a legnagyobb szükség van. Vékás Lajos számomra ilyen ember.
A jogtudóst általában száraz, törvényekben gondolkodó embernek képzeljük; nem várnánk azt a közvetlenséget, derűt, emberi érdeklődést, amit – meggyőződésem szerint – mindenki érez, ha a jogtudomány egyik legnagyobb hazai alakjával, Vékás Lajossal találkozik.
Az elmúlt másfél év eseményei a szokásosnál is több feladatot róttak rám. Ezt a sok felkészüléssel, egyeztetéssel és tárgyalással járó időszakot sokkal nehezebben éltem volna meg Vékás Lajos segítsége nélkül. Kiegyensúlyozottsága, higgadtsága, a jogtudós felkészültségét és a sokat tapasztalt ember bölcsességét egyaránt tükröző javaslatai gyakran jelentettek biztos kapaszkodót számomra.
Nem vagyok jártas a jogtudományban, de ha jogászokkal a polgári jogról beszélgettem, akkor egyértelművé vált, hogy Vékás Lajost tartják a téma legnagyobb magyar tudósának. Szakértelmét azzal is elismerték, hogy ő lehetett az új magyar Polgári Törvénykönyv Kodifikációs Főbizottságának vezetője.
E posztján pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett az évekig tartó, hatalmas feladat teljesítésével.
Az erdélyi gyökereit budai polgárként is őrző iskolateremtő tanárnak, a fáradhatatlan tudományszervezőnek, a köztiszteletben álló akadémikusnak szép számmal voltak élete során hasonlóan nagy és nehéz megbízatásai. Ő azonban képes volt ezeket a tőle megszokott derűvel elvégezni. „Az egész életem egy hobbi!” – mondta egyszer, és megjegyezte, hogy szerencsésnek tartja magát, mert lényegében az egész felnőtt élete döntő részében azt csinálhatta, amihez a leginkább kedve volt.
Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a sok-sok tanítvánnyal, jogász kollégával, tisztelővel együtt mi, kutatótársak pedig azért mondhatjuk magunkat szerencsésnek, mert jó sorsunk keresztezte életutunkat az övével.
Isten éltesse!”
Budapest, 2019. szeptember
Lovász László
(a kötet előszava)
A kötet adatai:
Formátum: B/5
Kötés: keménytáblás
Megjelenés éve: 2019
Terjedelem: 336 oldal