ISZLÁM ÉS DEMOKRÁCIA A KÖZEL-KELETEN ÉS ÉSZAK-AFRIKÁBAN

A könyv betekintést nyújt az elmúlt évszázad legviharosabb régiójának politikai folyamataiba. A szerző részben helyszíni kutatásain alapuló munka bemutatja a mai közel-keleti és észak-afrikai országok politikai berendezkedését, illetve választ kíván adni arra a kérdésre, hogy az 1990-es években világméretűvé váló demokratizálódási hullám miért kerülte el a térséget, és milyen esélyei vannak a Bush-adminisztráció által meghirdetett közel-keleti demokrácia-exportnak. Külön fejezet szól a neokonzervatív amerikai külpolitikának a Közel-Kelet demokratikus átalakítását zászlajára tűző kísérletéről. A kötet elsősorban a demokratizálódás belső feltételrendszerével foglalkozik, és megkísérli összefoglalni a 20 vizsgált ország politikai fejlődése közötti hasonlóságokat és különbségeket. Kitér a karizmatikus vezetőkre, akik évtizedeken át emberek millióit mozgósították az utcákon.

 

A kötet adatai:

Megjelenés éve: 2008
Méret: B/5
Terjedelem: 174 oldal
Kötés: keménytáblás

A szerző gondolatai a könyvéről:

A Közel-Kelet és Észak-Afrika napjaink világpolitikájának legviharosabb térségeként került be a köztudatba, különösen a 2001. szeptember 11-i terrortámadás hatására. Ahmedinedzsád iráni elnök Holocaust-tagadó kijelentései, az iraki robbantásos merényletek és az izraeli-palesztín konfliktus mindennapjai felborzolják a kedélyeket a nyugati világban. George W. Bush elnök 2001-ben a közel-keleti problémák megoldásaként a régió demokratikus átrendezését szorgalmazta. E könyv a nemzetközi kapcsolatok eszköztárának segítségével mutat rá az amerikai külpolitikának az iszlámmal és a Közel-Kelettel kapcsolatos egysíkú, téves felfogására.

Csicsmann László

A könyvről írták:

Exportálható-e a demokrácia? Olvassa el könyvajánló cikkünket - megjelent a Könyves Extra magazinban.

Táblázatok és ábrák jegyzéke 9

Előszó 11

Bevezetés 13

I. A liberális demokrácia és ellentéte 19

1. A nyugati típusú demokrácia fogalma és fejlődéstörténete 19

1.1. Az athéni demokrácia jellegzetességei 20

1.2. A modern demokrácia fogalma 21

1.2.1. A minimalista vagy procedurális demokráciafelfogás 24

1.2.2. A Dahl-féle poliarchia fogalma 25

1.2.3. A szubsztantív demokráciaértelmezés 26

1.2.4. Eredményközpontú demokráciafelfogás 29

1.2.5. Merkel demokráciaelmélete 30

1.3. Az autoritárius rendszerek típusai 31

1.4. Határesetek: „féldiktatúrák” és „féldemokráciák” 36

2. A demokrácia és a demokratizálódás dilemmái 40

2.1. A gazdasági fejlődés és a demokrácia kapcsolata 40

2.2. A liberális demokrácia univerzalizmusa? 44

2.2.1. Az illiberális demokrácia koncepciója 46

2.2.2. Az ázsiai értékek: a „fejlesztő” állam elmélete 49

2.3. A demokratikus béke 51

3. A demokratikus átmenet és a konszolidáció elmélete 55

3.1. A demokratizálódás három hulláma 55

3.2. A demokratikus átmenet típusai és módjai 58

3.2.1. A demokratikus átmenet típusai 59

3.2.2. A demokratikus átmenet módjai 61

3.3. A demokrácia előfeltételei 63

3.4. A demokratizálódás kontingenciaelmélete 66

3.5. A demokratikus konszolidáció 66

4. Következtetések, tézisek 68

II. A demokratizáció belső kontextusa
a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 71

1. A közel-keleti régió kivételessége? 71

2. Demokratikus hagyományok a Közel-Keleten 76

2.1. Libanon: a felekezeti állam modellje 78

2.2. Törökország: a hadsereg mint a demokrácia védelmezője 82

3. Az iszlám és a demokrácia kompatibilitásának kérdése 86

3.1. Az orientalista diskurzus és következményei 86

3.2. Isteni szuverenitás versus népszuverenitás 92

3.3. Az importált államiság következményei 96

3.4. Az importált ideológiák és a muszlim politikai elit 100

3.5. A közel-keleti politikai gondolkodás evolúciója:
az iszlám modernizmus a XIX–XX. században 104

3.6. A liberális iszlám és kritikája 107

3.7. Az iszlám demokrácia felé? 118

4. Az állam és a társadalom viszonya a Közel-Keleten:
a neopatriarchális viszony 119

5. A közel-keleti államok politikai gazdaságtana 123

5.1. A modernizáció három következménye a Közel-Keleten 123

5.1.1. A demográfiai átmenet 123

5.1.2. Szegénység 128

5.1.3. Tudásdeficit a Közel-Keleten 133

5.2. A járadékgazdaság 136

5.3. Gazdasági válság és demokratizáció 140

6. Intézményi struktúra a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 144

6.1. A fegyveres erők politikai szerepe 144

6.2. Politikai pártok a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 151

6.3. Választási rendszerek és választott intézmények 157

7. Karizmatikus vezetők és uralkodó családok 160

8. Pozitív trendek a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 165

8.1. Az új közel-keleti „média” és az információrobbanás 165

8.2. Civil társadalom a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 168

III. Az iszlám neofundamentalizmus ideológiája
és a demokráciával való összeegyeztethetőségének
kérdése 175

1. Az iszlám neofundamentalizmus demokráciaértelmezése 175

2. Az iszlám neofundamentalizmus, avagy az „eltérített demokrácia” modellje 185

2.1. Az iszlamisták mint illegális ellenzéki szereplők 186

2.1.1. Algéria 186

2.1.2. Egyiptom 190

2.2. Az iszlamisták mint legális ellenzéki szereplők 193

2.2.1. A Hezbolláh: terrorista mozgalomból politikai párt 194

2.3. Iszlamisták a hatalomban 196

2.3.1. Szudán 196

2.3.2 Irán 199

2.3.3. A Hamász választási győzelme 201

IV. Kitekintés: A Közel-Kelet és Észak-Afrika
demokratizálódásának külső feltételrendszere 205

1. Az Egyesült Államok mint külső szereplő:
a közel-keleti demokráciadominó sikere? 205

1.1. A hidegháborús évtizedek 206

1.2. Demokráciaterjesztés a berlini fal leomlását követően:
a történelem vége? 207

1.3. Demokráciaterjesztés az algériai válságot követően 209

1.3.1. Segélyezés az amerikai külpolitika gyakorlatában 210

1.3.2. Gazdasági és politikai szankciók 211

2. 2001. szeptember 11.: rezsimváltás és demokráciadominó? 214

2.1. Reformok és reformjavaslatok a Közel-Keleten
és Észak-Afrikában 2001 szeptembere óta 215

2.2. Az iraki szabadság hadmûvelettől a tágabb közel-keleti
kezdeményezésig 216

V. Esettanulmány: Politikai liberalizáció,
mint rezsimtúlélési stratégia: A Jordán Hasemita
Királyság politikai evolúciója az 1989-es
politikai reformoktól napjainkig 219

1. Történelmi előzmények 221

2. A függetlenségtől az 1989-es politikai–gazdasági válságig 223

3. Politikai liberalizáció 1989-től Huszein király haláláig 227

3.1. Társadalmi kiegyezés? A Nemzeti Charta 229

4. Politikai reformok II. Abdalláh uralkodása alatt 232

4.1. II. Abdalláh politikai és gazdasági reformjainak külső feltételrendszere 232

4.2. A parlamenti választások elhalasztása és a maani zavargások 235

4.3. A civil társadalom és a média szerepe Jordániában 237

4.4. Jordánia, mint fejlesztő állam? 240

4.5. A 2007-es parlamenti választások előszele 242

5. Konklúzió 245

VI. Konklúzió 247

Felhasznált irodalom 253

Névmutató 269