AUTENTIKUS JOGELMÉLET

A könyv címében szereplő „autentikus” jelző szerepeltetésével a szerző azt a törekvését szerette volna jelezni, hogy az elemzéseibe folyamatosan bevonta a jogtörténeti és jogági elméleti kérdéseket, illetve az ezekre vonatkozó szakirodalmat is. Ezzel a módszerrel szakítani akart azzal a jogelmélet-felfogással, mely a jogtörténet és a tételes jogtudományok kutatásától elszakadva mintegy a „jog tetején állva” figyeli meg csak a jogot, és így véli elemezhetőnek a jog fogalmát, a jogforrások, a jogdogmatika, jogértelmezés, a jogérvényesség stb. fogalmait. Ez az elvékonyított jogelmélet-felfogás a szovjet korszak évtizedei alatt alakult ki az 1940-es évek végére, és mivel ez már két jogászgeneráció élete alatt irányította a jog tudásának átadását, a nagy jogterületek, a magánjog és a büntetőjog elméletképzését is vészesen lerontotta. A szerző megítélése szerint a valamikori nagy magánjog-elméleti és büntetőjog-elméleti szintéziseket tartalmazó művek hiánya a mai hazai jogirodalomban az általános jogelmélet félévszázados leromlásából is fakadt, és e művével az ebből való kilábaláshoz is hozzá kívánt járulni.

 

A kötet adatai:

Méret: B/5

Kötés: keménytáblás

Megjelenés éve: 2010

Terjedelem: 208 oldal

 

Tartalom:

 

Előszó 9

 

I. fejezet: A jogelmélet diszciplináris önreflexiója 11

 

1. A jogelméleti diszciplína tárgyi határai és kapcsolódásai 11

 

1.1. A diszciplináris önreflexió hazai állapota 13

 

1.2. A jogfilozófia és a jogelmélet kialakulása 16

 

1.2.1. A gyakorlati juriszprudenciától a jogtudományig 16

 

1.2.2. A természetjogi rendszertől a jogfilozófián át a pozitív jog elmélete felé 19

 

1.3. A szociológiai jogelmélet és az empirikus jogszociológia kialakulása 22

 

1.4. A jogelmélet és az államelmélet összekapcsolása 26

 

2. A jogelméleti diszciplína szociológiai megközelítése 29

 

Epilógus 33

 

 

II. fejezet: Közerkölcs/közmorál, kritikai morál, világmorál 37

 

1. Közerkölcs és egyéni morál 38

 

2. A közmorál eltüntetése: a kritikai morál 43

 

3. A témakör realitása és fogalmakba öntése közötti feszültségek 51

 

4. Erkölcs, morál, jog, külsődleges magatartási normák 55

 

5. A közmorál eltüntetésének és a kritikai morál mindenhatóságának kritikája 62

 

 

III. fejezet: A jog és az erkölcsi–morális szféra 69

 

1. Habermas diskurzusetikája 69

 

2. A morális meghatározás bírói döntéshez telepítése: Hart és kritikusai vitája 71

 

2.1. Hart a konvencionális erkölcsről és a kritikai erkölcsről 71

 

2.2. Hart a törvényhozási és a bírói döntési folyamatok morális áthatásáról 74

 

2.3. Hart követőinek/kritikusainak álláspontja 75

 

2.3.1. Jules Coleman/Wil Waluchov és az inkluzív pozitivizmus 76

 

2.3.2. MacCormick/Tom Campbell a konvencionális erkölcsről

és a demokratikus törvényhozásról 78

 

2.3.3. Jeremy Waldron a törvényhozás szerepéről 80

 

2.3.4. Gerald Postema és a jogi érvelés átmoralizálása 82

 

 

IV. fejezet: Jogelmélet és jogtörténet 87

 

1. A római jog rétegeinek és jogász szerepeinek történeti formálódása 87

 

1.1. A római jogászi szerepek formálódása 88

 

1.2. Az elméleti római jogi gondolkodás formálódása 91

 

1.3. A császári bürokrácia jogszerkezete és jogászsága 95

 

2. A jog rétegeinek kibomlása a középkori és az újkori fejlődés során 98

 

2.1. Az archaikus jogoktól a tudatos jogalkotásig 99

 

2.2. A jogdogmatika rétegének kialakulása 104

 

2.2.1. A konzíliumadás, ítélkező jogi fakultások 105

 

2.2.2. A jogi humanizmus korrekciói 111

 

2.2.3. Az újkor észjogi természetjogának rendszertörekvései 115

 

2.3. A konkretizáló bírói jogréteg formálódása 118

 

3. A jog absztrahálódásának formái – regulák, maximák, jogelvek, jogdogmatikai fogalmak és alapjogok 120

 

3.1. Jogi regulák és maximák 120

 

3.2. A jogi maximák szerepe a pragmatikus angol–amerikai jogi életben 125

 

3.3. A rendszeres jogdogmatika és az emberi jogok párhuzamos kialakulása 126

 

3.4. A jogelvek és jogi maximák rehabilitálása: Dworkin fellépése 129

 

 

V. fejezet: Jhering jog- és társadalomelmélete 137

 

1. A jog absztrakt formatana 142

 

2. Cél a jogban 147

 

3. A „cél a jogban” gondolat büntetőjogi továbbvitele 155

 

4. A „cél a jogban” gondolat érdekkutató jogtudománnyá változása 157

 

5. Kitekintés: Jhering hatása a magyar magánjog birtok és bírlalat körüli vitájára 159

 

6. Jhering társadalomelméleti kerete 163

 

 

VI. fejezet: Jogfilozófiák és büntetőjog-elméletek 173

 

1. A bűn gazdaságtana 173

 

1.1. A bűncselekmény-elkövetés fogalmi neutralizálása 174

 

1.2. A marginális elrettentés elmélete 175

 

1.3. A büntetés mértékének további kalkulációi 177

 

1.4. A bűnös tudat kérdése a bűn közgazdásza számára 178

 

1.5. A visszaeső magasabb büntetésének magyarázata 179

 

2. A jogi moralizmus büntetőjog-elmélete 179

 

2.1. A kísérlet és a befejezett bűncselekmény közelítése 180

 

2.2. A gondatlanság alsó fokának áttelepítése a kártérítési jogba 181

 

2.3. A mulasztásos bűncselekmények szélesebb büntetésének követelése 182

 

2.4. Az áldozatorientált büntetődogmatika elutasítása 182

 

2.5. A veszélyeztetési bűncselekmények létrehozásának akceptálása 184

 

 

VII. fejezet: Tárgyi jog és alanyi jog – a jogi pozíciók 187

 

1. Német gondolati vonalak: Bierling jogi elvtana, Jhering-továbbvitelek 188

 

2. Az angol–amerikai gondolati szál 193

 

3. A „jog” kifejezés metaforikus használatának problémái 197

 

 

Függelék: A magyar jogi terminológia formálódása 203