VERGILIUS HARMADIK ÉVEZREDE

A 20. század végére az Aeneis az újraolvasás és az átértelmezés szimbólumává vált. Világirodalmi klasszikus szöveg olvasatai ritkán változnak akkorát és olyan hirtelen, mint Vergilius eposza esetében történt ez a második világháború után, és az is ritkán mutatkozik meg ilyen egyértelműséggel, mi vezetett az újraértelmezés kényszeréhez. A 21. század elején az eposz még mindig őrzi szimbolikus erejét, de tudományképünk átformálódása nyomán ez az erő egyre inkább abban a késztetésben nyilvánul meg, hogy még a legtöbbet olvasott és elemzett műveket, így Vergilius eposzát is más szemmel olvassuk újra. Az Aeneis olvasása megajándékozza elemzőit azzal az érzéssel, hogy a tengernyi vele kapcsolatban született szöveg ellenére beláthatatlanul sok és fontos téma vár még megfogalmazásra.

 

A könyv azzal a folyamattal ismerteti meg olvasóit, amely során kialakultak a történetének harmadik évezredét kezdő klasszikus mű értelmezésének keretei, és ezekben a keretekben vizsgálja meg az eposz néhány jól ismert részletét. A szerző külön fejezetekben tárgyalja a nagy történelmi jóslatok beágyazottságát a hősi történetbe, a többértelműség különböző változatait és a vergiliusi történelem-reprezentáció ellentmondásait. Ferenczi Attila kötete – mely amellett, hogy bemutatja az Aeneis-kutatás legújabb eredményeit, élvezetes olvasmány is – száz év óta az első magyar nyelvű Vergilius-monográfia. A könyvet minden, az antik irodalom, valamint a kortárs irodalomtudomány és hermeneutika iránt érdeklődő olvasónak ajánljuk.

A kötet adatai:
Kötés: kartonált
Kiadási év: 2010
Terjedelem: 200 oldal