ARANYKOR – ÁRKÁDIA. JELENTÉS ÉS IRODALMI HAGYOMÁNYOZÓDÁS

A sorozat harmadik kötete az aranykornak az Árkádia-gondolatkörhöz fűződő fogalmát kísérli meg érzékenyen rétegekre bontani, rámutatva az irodalmi feldolgozások szerteágazó és különböző kutatási területeket lefedő tanulmányozhatóságára. Különös figyelem övezi az antikvitásból az újkori, majd a legújabb kori irodalmakba átöröklődő poétikai feldolgozási módozatokat, valamint a görög és latin antikvitás azon forrásvidékeit, melyekhez a hagyományozódás folyamatának nyomon követése visszaszólítja az olvasót.

 

Kárpáti András: Zene szól a boldogok közt
Agócs Péter: Felejtés és emlékezés Pindarosz 7. iszthmoszi ódájában
Mezősi Miklós: Eljön-e majd/még az aranykor?
Simon L. Zoltán: Aranykor a műfajok határvidékén
Palágyi Tivadar: Pogány aranykor keresztény szemmel
Péter Ágnes: „Árkádia, vagy Tempe-völgy e táj?”
Orosz Magdolna: „Árkádiában éltem én is”, avagy aranykor a virágcserépben
Kroó Katalin: Az aranykor-mítosz idő-gondolatköre
Reichmann Angelika: Aranykor, karnevál és megvetés
Lőrinszky Ildikó: Páni harmóniák
Eisemann György: Az „aranykor” beszéde – Az „ezüstkor” írása

A kötet adatai:
Megjelenés éve: 2007
Terjedelem: 302 oldal