AZ ARANYKOR VÉGE - BEZÁRNAK-E A PAPÍRGYÁRAK?

Társadalom és Oktatás. Talán meglepő a könyv címe, amely aranykornak nevezi a hazai felsőoktatás 1990–2010 közötti periódusát. Pedig ez az időszak a magyar felsőoktatás európaivá válásának, kiterjedésének, intézményrendszere kiszélesedésének két évtizede, amelyet - ugyan a drasztikusan növekvő hallgatólétszámmal messze nem lépést tartva, de – bővülő források is jellemeznek. Ez a terminus egyben a hazai felsőoktatás deszovjetizálásának időszaka is, amikor részint az egyetemek visszanyerik a tudományos minősítés jogát, részint egy részük újra universitássá, sokkarú tudományegyetemmé alakul a szakintézményekből.

Persze a fejlődés csak pont annyira radikális, amennyire a volt államszocialista országból posztszocialista ország válik, s nem piaci, fejlett ország. Ugyanis megmarad a szakintézmények egy nem kis része (művészeti intézmények, a főiskolák nagyobbik része, s nem egy egyetem), s megmarad az anakronisztikus tudományos minősítési rendszer, amelyben egy túlélő monolit sztálinista akadémia saját minősítést osztogat, s ráadásul az ilyen minősítéssel rendelkezőket, s persze tagságát az adófizetők pénzéből illetményezi. S emiatt is, egy lépést sem fejlődik az innovativitás, az akadémiai szféra innovációs teljesítménye. De a közoktatás sem tud túllépni a „pedagógusproblémán”, - nem sikerül megújítani a pedagógusképzést, s nem sikerül a pedagógusok foglalkoztatásában, kereseti helyzetében, továbbképzési rendszerében előrelépni. A felsőoktatás gyors mennyiségi fejlesztéséhez azonban társult néhány szervezési megújulás, elsősorban a kétszintű képzés bevezetése, amely rendkívül fontos előrelépést jelentett a tömeges felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatának átalakulásában, még akkor is ha hazai megvalósulása küzd néhány problémával. Ez a sajátos hazai felsőoktatás fejlődés a rendszerváltás utáni konzervatív kormány alatt indult egy expanzív, liberális-jellegű, (Kornai után: „koraszülött”) jóléti felsőoktatás-politikával, és 20 évvel a rendszerváltás után egy másik konzervatív kormány alatt egy neoweberi, sajátos neoliberális és neokonzervatív keverék politikai erőtérben torpan meg. Ekkor ér véget az aranykor. Ebben a könyvben ezt az időszakot elemezzük a hazai felsőoktatás rendszerváltás óta bekövetkezett változásait ki-kitekintve az egész oktatási rendszerre. Megközelítésünk oktatásgazdasági, szociológiai és politológiai. Célunk az, hogy a rendszerváltozás óta eltelt negyed század felsőoktatásbeli változásait és azok társadalmi, gazdasági összefüggéseit elemezzük, reális képet adva az olvasónak a hazai helyzetről. Az olvasónak, aki reményeink szerint mindenki, aki érdeklődik a hazai oktatás, felsőoktatás helyzete és problémái iránt.

 

A kötet adatai:
Kötés: kartonált
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 283 oldal